Agent P Ventures


Karácsonyi Csodaország

Az év végi ünnepi hangulat egyik legszínpompásabb, és legizgalmasabb megnyilvánulása, kétség kívül a London szívében található Winter Wonderland. A hat héten át tartó karácsonyi vásár, és vidámpark idén ünnepelte a tíz éves jubileumát, amely csupán kis szabadtéri korcsolyázásból és piacozásból nőtte ki magát a szigetország legnívósabb téli attrakciójává.

Bő egy héttel az ünnepek előtt, nekem is volt szerencsém meglátogatni a már sokat hallott csodaországot. A belvárosba való bejutás, pontosabban ott a (tömeg)közeledés nem volt a legkönnyebb, hiába választottunk egy sima kedd délutánt a látogatás dátumául. Ennek ellenére hamar a kapuban találtuk magunkat, ahol rövid sorban állást követően, a már megszokott táska vizsgálat következett. A kedvesemtől megkérdezte a biztonsági ember, hogy alkohol van e flaskában. Mire jött a válasz, hogy nem. S amire legkevésbé számítottunk egy kérdés, viszont: Miért? :)

Szóval ezzel az aranyos szösszenettel, jókedvűen vágtunk bele a kalandokba, ami számomra inkább színháznak tűnt, vagy akár mozinak, semmint egy sima kirakodó vásárnak.
Tavaly, végigsétáltam a budapesti karácsonyi vásárt, ettem, ittam, nagyon jól éreztem magam, kedves emlék maradt meg bennem. Illetve jó néhány évvel ezelőtt, voltam még a vidámparkban is, és volt szerencsém néhány falusi, vidéki búcsúhoz is... Úgy gondolom, akinek ezekhez hasonló jellegű élményei, tapasztalatai vannak, és nem volt még szerencséje ehhez, a londoni műsorhoz, akkor mindezt gyúrja egybe,és szorozza meg tízzel (legalább) az impressziót!

Próbáltam giccsesen, kritikusan, cinikusan hozzáállni a történtekhez, de be kell, hogy lássam hamar, magával ragadott az ott tapasztalt hangulat.

Hatalmas, óriási világító kapuk, hullámvasutak kicsiknek, nagyoknak, különböző stílusban, óriáskerék, egészen életszerű, ember méretű bábuk, de felbukkantak kisebb manók, úton útfélen, forgó bár, és még folytathatnám a leírást vég nélkül. Egyszerűen elvesztem a rengetegben, s erre a nagy izgalomra úgy döntöttünk, hogy kicsit beülünk melegedni, s megiszunk valamit, a rég nem látott ismerősökkel. Nagyon jól esett, hogy egy félig nyitott pubba, be tudtunk ülni, ahol meleg volt! Kabát, és kiabálás nélkül tudunk társalogni, míg kedvünk jónak látta. Az itallap elégséges volt, talán nem is vár túl sokat az ember egy vidámparkban (vagy mi is ez?); főleg úgy hogy másodjára kipróbáltuk a Baileys-es forró csokit, ez volt az adu ász, még két ilyen, és nem is volt probléma az alvással! Lényeg a lényeg, hogy miután kitrécseltük magunkat, s kellően megmelegedtünk, útra keltünk, hogy kipróbáljunk valamit a sok-sok játék közül.

Első állomásunk a karton frizbi dobálás volt. Négyzetes dobozok, kisebb, nagyobb nyereménytárgyak dobozai, köztük óra, telefon, kamera, fényképező, szóval nem csupán kínai (na, jó persze, hogy minden az) játéknyalóka, ez a lényeg. Akkor a tiéd az ajándéktárgy, ha a karika, amit dobsz, teljesen ráakad, és le is ér az asztalra. A mi csapatunk csak találatig jutott, nyereményig nem, de egy mellettünk leledző fiúcsapatnak sikerült órát nyernie, gratula nekik!

Ez egy újabb szimpatikus élmény számomra, hogy valós esélyed van nyereményre – nem úgy, mint otthon. Egy másik helyszínen, ahol igazán könnyű volt nyereményhez jutni, csak le kellett emelni egy kampós rúd segítségével egy ajándéktáskát a polcról. Tíz angol pénz ellenében két akasztás! Plüss állat az ajándék, és biztos a siker! Szintén szimpatikus tapasztalat, ugyanis befizetsz ~ 3600 forintot, és kapsz két állatkát, van benne öröm is, mivel Te dönthetsz, hogy a kék, vagy a rózsaszín díszdobozt veszed el, és nem mindegy persze, hogy az alsó, vagy a legfelső polcról, és egyből van két ajándékod a gyerekednek, a barátnődnek, akárkinek. Otthon pedig hármat lősz, a görbe csövű puskával aztán esélyed sincs a hurkapálcát eltalálni, hasonló áron…

Na, de vissza a parkba. A szórakozást követően egy kis nézelődés, hasztalan csecse-becse vásár, sóvárgás a nagy és drága holmik után. Ami a kínálatot illeti, volt bőven mit nézni, akadtak igényes(nek tűnő) kézzel festett tálak, kis, közepes, hatalmas méretben, gyertyák, szép üvegdíszek, fából készül karácsonyfadíszek, mécses tartók, és így tovább, tényleg, szinte bármit találhatott az ember. Aki akar, az készítethet magának személyes karácsonyfa éket, de akár helyben lehetett körmöt lakkoztatni is – na, ott épp nem volt senki. Az egyik nagy csoda számomra, az az instant hó volt, amihez csupán egy kis vizet kellett adni, és máris mehet a hó csata! Elképesztő! Szemmel láthatóan nagy volt rá az érdeklődés, és az biztos, hogy nagy üzlet lakozik benne. Minden elismerésem a kitalálóé! Ugyan ilyen zseniális találmánynak tartom a világító borosüveget. Lehet, hogy más volt benne, a lényeg, hogy színes fóliával bevont üvegbe, égősort helyeztek, ami ha felkapcsoltuk világít. Abszolút értékelendő az ötlet és, ahogy láttam ebben is remek üzlet van, mivel 25 fontot kérni ezért a csodás szobadíszért, nem semmi! Ez legalább tartós, nem úgy, mint buborékok, amik szintén külön standdal rendelkeztek, és lehetett mindenféle fújó szerkezetet vásárolni belőlük. Ha, szeretnél fújsz sok kicsit, vagy egy óriásit, de már fáradni sem kell, mert van motoros verzióban is, és olyan szerkezet is a rendelkezésre áll, ami füsttel tölti meg a színes szappan gömböket, lenyűgöző!

Na, nagyjából ezek voltak, amik a legnagyobb megdöbbenést, rácsodálkozást váltották ki belőlem, és a mai napig nem tudom eldönteni, hogy zseniális marketingfogások, vagy idióta házi limlomnak tituláljam őket. De, hogy léteznek, és hogy létjogosultságuk van egy ilyen jellegű vásárban, Londonban, ez nem kérdés, hiszen, ha nem így lenne, akkor meg min rökönyödnénk meg?!

Az extravagáns dolgokon túllépve, még folytatom a sort a mézeskalácsokkal, és egyéb gumicukrokkal, és az úton, útfélen megtalálható „német stílusú” kunyhókkal, (itt ’outpost’ néven futnak), ahol forralt bor, ér krampampuli szerű szeszes ital is fellelhető. Bevallom őszintén, hogy ezeknek csak az illatát kóstoltam, semmi több, így érdemben nem is tudok nyilatkozni róluk, az illatok persze kellemesek voltak. További meglepetés volt számomra, a meglepően sok magyar fabodega megléte, úgy, mint a látvány kovács, vagy a kézzel készített két-, és többfalú üvegek háza, fafaragók, és persze a kürtöskalács és lángos házikó. Örömmel nyugtáztam, hogy sok kiváló magyar termékkel ismerkedhet meg az angol polgár is, ha szeretne.

Összesen több mint három órát töltöttünk a Hyde parkban, nézelődéssel, játékkal, és a kulináris élvezeteknek hódolva, és azt kell, hogy mondjam elég volt. Tényleg lélegzetelállító és, lenyűgöző az a fergeteg, ami télen a Winter Wonderlandben fogadja az embert, de erre fel kell készülni lelkileg, fizikailag, anyagilag, mert felér egy nyaralással. Úgy hiszem, hogy nem láttam az egészet, és a legkevésbé sem próbáltam ki mindent – mondjuk nem is vagyok egy nagy hullámvasutas típus. De egy csipetnyi karácsonyi hangulatnak több mint elég! A végére már kicsit unalmassá vált a tíz számból álló karácsonyi cd, és a fénylek, hangeffektek, sikolyok, na meg az embertömeg (amit úgy hiszem, hogy nem is volt túl sok, hétköznap révén) azért kellően kimerítő tud lenni, egy ilyen túra után. Ezzel együtt tényleg úgy éltem meg ezt az estébe nyúló, délutáni kiruccanást, mint egy kisgyerek, és ha nem is végig, de megadatott az érzés, mikor átjárja az embert a karácsony-, és az ünnepek szelleme. Az agyat kikapcsolva, dúdolja magában a bugyuta – agyonhallgatott – kellemes karácsonyt kívánó ütemeket, szippant egyet a mézeskalács, és forralt bor illatú levegőből, és kissé homályos tekintettel nézi az előtte lévő üveggömböket, ahol szakadatlan hullik a hó…
Ezzel az emlékképpel kívánok én is kellemes ünnepeket!

További fotók itt!

 

uzenet@wemagazin.com

Új telefonszám