Képzőművészet


Csillagászati összeget fizetett a titkos vevő Leonardo Világmegváltójáért

Rekordáron, 450 millió dollárért kelt el egy 500 éves, Leonardo da Vincinek tulajdonított festmény a Christie's New York-i árverésén. A kép Salvator Mundi (Világmegváltó) néven ismert. A valaha árverésen műalkotásért fizetett legmagasabb összeget adták érte.  

Leonardo da Vinci olasz reneszánsz művésznek kevesebb mint húsz festménye maradt fenn, ezek közül erről az egyetlenről tudható, hogy magánkézben van.

.

A Christie's aukciósház előzetesen 100 millió dollár körüli összeget várt a rendkívüli ritkaságért, a szerda esti utolsó licit már 400 millió dollár volt, jutalékokkal együtt lett 450,3 millió (119 milliárd forint) a végső ár.

A névtelenségbe burkolózó vevő telefonon vett részt a licitálásban. 

 

Jézus Krisztus éteri arcképét, amelyet "a férfi Mona Lisaként" is emlegetnek, sokáig elveszettnek hitték. A képen az élénk kék és bíbor ruhát viselő Jézus felsőteste és arca látható, amint egyik kezét áldásra emeli, másikban pedig kristálygömböt tart.

 

Senki sem tudja bizonyosan, hogy kinek a megrendelésére született a kis méretű, rejtélyes történetű festmény. Alan Wintermute, a Christie's szakértője szerint egyes kutatók úgy vélik, a francia udvar, nevezetesen XII. Lajos rendelhette a reneszánsz zsenitől.

 

A festmény keletkezésének idejéről megoszlik a szakértők véleménye. Egyesek Leonardo milánói időszakának végére, az 1490-es évekre datálják, ebben a korszakban született az Utolsó vacsora. Más szakemberek szerint Firenzébe költözése után, 1505 táján alkothatta meg a múvész, azaz egyidős lehet a Mona Lisa-val.

 

A feljegyzések szerint a kép első ismert tulajdonosa - 1649-ben - I. Károly angol király volt, a kép 1763-as elárverezése után azonban eltűnt, és csak 1900-ban került elő újra, többször átfestve, csaknem felismerhetetlenül. Ekkoriban nem is tartották eredetinek, hanem a nagy mester egy tanítványa művének, így 1958-ban mindössze 45 fontért vette meg a Sotheby's egy árverésén egy amerikai gyűjtő.

 

A remekmű 2005-ben került újra piacra, de még mindig az eredeti által megihletett korabeli másolatként. A jelenlegi tulajdonos 2005-ben vásárolta meg és vitte el megvizsgáltatni a New York-i műkereskedő és Leonardo szakértő Robert Simonhoz.

 

A diófatáblára olajjal festett 66 x 45 centiméteres kép valódiságát évekig eltakarták a több rétegben felvitt durva átfestések. Létezésére da Vinci vázlatai, valamint a követői által készített másolatok utaltak, de a szakértők elpusztultnak hitték, így először a festményt Simon és Dianne Dwyer Modestini is (a New York-i Egyetem főmunkatársa és restaurátora) Leonardo munkatárának vagy tanítványának tulajdonította.

 

Modestini nagy műgonddal eltávolította a lakk és átfestett rétegeket a műtermében, Simon pedig alaposan tanulmányozta a kép származását, da Vinci megmaradt festményeinek és vázlatainak tükrében. A felfedezéshez két dolog adta meg a kulcsot. Az egyik Krisztus hajfürtjeinek a festési módja. Modestini elmondta, hogy Leonardo utolsóként számon tartott Keresztelő Szent Jánost ábrázoló festményén vette észre, hogy a szent hajfürtjei pontosan olyanok, mint Krisztus hajfürtjei. (A kép a Louvre-ban található.)

A másik kulcs az ún. pentimento, a festményen végrehajtott változtatás volt, ami egy korábbi változat nyomait mutatta, s amit Simon a festményről infravörös fénnyel készült felvételen fedezett fel. Az infravörös reflektográfiai eljárás segítségével a festékrétegek alatt előtűntek Jézus áldásra emelt hüvelykujjának, valamint a képen viselt stólájának korábbi változatai. A művész munkamódszere, annak a kidolgozása, ahogyan elhelyezte a különböző elemeket a képen, da Vincire utalt. „Amikor mindent egybevetettünk, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kép csak Leonardóé lehet” – mesélte Modestini.

A festmény eredetiségét hat évig tartó kutatás után végül megállapította egy nemzetközi szakértői csoport. A londoni National Gallery 2011-2012 fordulóján mutatta be az újrafelfedezett festményt egy amerikai gyűjtő tulajdonaként.

 

Forrás:  CNN, MTI