Zene


Itt mindenki ugyanazért a közös célért dolgozik

A Magyar Állami Operaház Gyermekkarát a kezdetek óta a profi együttesek között tartják számon. Mégis mintha az utóbbi időben többet hallanánk róluk.
Fotó: Csibi Szilvia

Kitágultak az Operaház és az Erkel Színház falai, hazai és külföldi turnékon vesznek részt, és egyre több, izgalmas, érdekes külsős felkérésnek is eleget tesznek – olykor műfajok között is átívelve.

Szinte hetente láthatjuk őket az Opera Café című televíziós műsorban is. Cikkünkben betekintünk egy kicsit a kulisszák mögé, megmutatjuk a siker mögött húzódó rengeteg munkát, egy picit bele láthatunk az együttes életébe. S - természetesen - megismerhetjük, a kórus élére három éve került, vezető karnagyot, aki lendületével, érzékenységével, rendületlen energiájával, és különleges pedagógia szemléletével új színt hozott a Gyermekkar létébe.

Hajzer Nikolett - Fotó:Emmer László

A Magyar Állami Operaház Gyermekkara 1970 óta működik jelenlegi formájában.  Botka Valéria és Csányi László alapította, Gupcsó Gyöngyvér után 2016 augusztusától Hajzer Nikolett tölti be a vezető karnagyi pozíciót, aki maga is több éven át volt a kórus tagja. A Gyermekkar rendszeres szereplője az Operaház és az Erkel Színház előadásainak, külön felkérés esetén, koncerteken, jótékonysági eseményeken, lemezfelvételeken és más rendezvényeken is részt vesznek. 

A tavalyi év rengeteg feladatot adott a gyerekek számára, melyek közül az egyik kedvenc a Billy Elliot című musical volt.

Carmina Burana - Fotó Berecz Valter

 2018-ban került bemutatásra egy igazi sláger darab, a Carmina Burana, amely hatalmas feladat volt számukra.  

A Puccini évad tiszteletére részt vettek az Opera 27 állomásból álló turnéján, de ezek mellett olyan külsős felkéréseknek is eleget tettek, mint az Unicef-fel közösen készített flashmob, ahol a könnyű műfajba ugrottak át, vagy Bíró Eszter énekesnő CD-jén való közreműködés.

Unicef flashmob -Fotó: Berecz Valter

 

  • A legnehezebb a sok vidéki turné volt, szinte minden hétvégén mentünk, mert az összes darabban benne voltunk - meséli a tavalyi tapasztalatokat Hajzer Nikolett vezető karnagy.
  • De mindez nagyon sokat használt csapatszinten, mert olyan gyerekek is összeszoktak, akik korábban még soha nem dolgoztak együtt. Sokszor későn értünk haza, de ők olyanok, mint az élsportolók. Nagyon jó az alkalmazkodóképességük, pont amiatt, hogy sokszor estéről-estére más körülményekhez kell igazodniuk.

 

Évekkel ezelőtt maga Nikolett is több kórus tagja volt és zenei pályáját a Gupcsó Gyöngyvér irányította Magyar Állami Operaház Gyermekkarában kezdte, majd húsz éven keresztül énekelt a Magnificat Kórusban, illetve 1998-2010 között az Angelica Leánykarban.

  • Gráf Zsuzsanna (Angelica Leánykar) és Szebellédi Valéria (Magnificat kórus) nagy hatással voltak rám, Gupcsó Gyöngyvér pedig fantasztikus karnagyom volt, a színházi szakmám minden fortélyát tőle tanultam - folytatja NikiA vezető karnagyi pozícióra hirtelen jött a felkérés és félve vállaltam el a feladatot Gyöngyvér utódjaként, de hamarosan rájöttem, hogy mennyire klassz a Gyermekkar vezetőjének lenni. Most már elég magabiztos vagyok ahhoz, hogy ne essek kétségbe, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szeretném, hanem vállalom, igen, ez ma nem sikerült. Manapság sokkal több feladatot kapunk, mint abban az időben, amikor én is tagja voltam a kórusnak. Lényegesen több darabban vagyunk benne, sokszor olyanokban is szívesen bevetnek minket, amelyben eredetileg nincs is gyermekkar. Ez nagyon nagy megtiszteltetés.

A több mint 150 tagot számláló Gyermekkar tagjai között viszonylag nagy a korkülönbség - akár 10 év is - hiszen a legkisebbek harmadik osztályosok, a legnagyobbak pedig gimnazisták. A kar olyan, mint egy nagy család: a tavalyi, turnékban bővelkedő időszakban sok korosztály dolgozott együtt.

  • Ők egy profi csapat - magyarázza a karvezető. Egészen másként állnak a munkához és egymáshoz is, mint a kortársaik. Tudják, hogy közösen vagyunk benne egy történetben – beleértve engem is – és ha valakinek kellemetlen valami, az, az egész csapatnak rossz. És ez érződni fog. Mivel ez egy közös projekt, ahhoz, hogy jól sikerüljön, mindenkinek oda kell tennie magát és nekik is nagy felelősségük van abban, hogy aznap este mi történik az előadáson.

Nikolett, - aki korábban balettozott, ritmikus gimnasztikázott és röplabdázott - másfajta szemlélettel áll hozzá a karvezetői feladatához. A ritmikus gimnasztika az óta is nagy szerelem számára, és amikor ideje engedi, minden versenyen ott van.

  • Az orosz válogatott nagy kedvencem és fantasztikus példa számomra, mert olyan módszerekkel dolgoznak, amelyekből sok mindent érdemes átvenni, mint például azt, ahogyan motiválni tudják a versenyzőiket.

A sportban eltöltött hosszú éveknek köszönhetően Nikolett is jól tudja, hogyan kell formába hozni a gyerekeket előadás előtt és hogyan tudja ösztönözni őket. Sokszor olyan, mint ha edző lenne és ezért a gyerekek nagyon hálásak.

  •  Számomra legfontosabb a közösség és az, hogy egy csapat legyünk. Nagyon adok az  egységességre, mert úgy gondolom, erősíti a csapatszellemet. Ráadásul a Gyermekkarban nagyon sokfélék a gyerekek, jár hozzánk orosz, izraeli, kínai gyerek is, de soha senkinek nem jut eszébe, hogy ki honnan jött, kinek mi a származása – teszi hozzá a karnagy.
  • Ami például sokszor konfliktus az iskolában, abból itt soha senki nem csinál problémát. Mert az éneklésben mindenki ugyanolyan. Ez az egység hallatszik hangzáson is. A gyerekek számára fontos a közösséghez tartozás és ezt a fajta összetartozás csak ritkán adatik meg - folytatja Niki.

 

Éppen emiatt, ha kell, Nikolett inkább két órával előadás előtt bemegy a színházba és mindenkinek ugyanolyanra befonja a haját. Mert ez fontos.

Kirsch-Veszeli Jázmin már négy éve kórustag, szerinte az a legjobb a közösségben, hogy mindenki ugyanazért a közös célért dolgozik.

Kirsch-Veszeli Jázmin - Fotó: Kirsch Gusztáv
  • Ez nagyon összekovácsol minket. Nincsenek konfliktusok, ami elég furcsa, ha azt vesszük, hogy több mint 150 gyerekről van szó - mondja a nyolcadik osztályos tanuló. Ha valakinek nem megy valami, akkor odaállunk mellé és vele elénekeljük, de többször szoktunk a szünetekben is együtt próbálni. Más ez az egész, mint az iskolában, ahová kötelező járni és ahol csak egyéni célok vannak. Mi sok közös pontot találunk, és ez összeköt bennünket.
  • A gyerekek nagyon jó fejek – veszi vissza a szót a karvezető.  Most például készülünk egy darabra: A makrancos királylányra, ami a második félévben lesz és nagyon sok a szólót tartalmaz. Korábban már ment ez a darab, de „kinőtték” a szólisták, így most új szereposztásra van szükség. Amikor beszélgettem erről a régiekkel és mondtam nekik, hogy kit szeretnék királylánynak, akkor azt mondták, hogy „- De jó, X.Y.-nak olyan szívesen odaadnám.” Van közöttük egy természetes rivalizálás, de nem sajnálják egymástól a szerepeket és olyan sincs, hogy ölnék egymást egy szerepért. Többször csináltam már, hogy az előadás reggelén választottam ki a szólistákat, mert annak szerettem volna adni a szerepet, aki aznap reggel a legjobb hangi állapotban van. A gyerekek ezt könnyen elfogadták, korrektnek tartották és nem volt semmi feszültség.
  • Az opera különleges műfajából adódik, hogy a gyerekek korán megtanulják, a különböző helyzetekben hogyan kell viselkedni. Támogatják egymást és örülnek, ha a másiknak sikerül valami vagy valaki egy nagyon jót énekel. A karvezető szerint a közöttük lévő féltékenység kimerül abban, hogy nagyon szeretnének elénekelni egy szólót, és ezért mindent megtesznek. De tudják, ha valami nem sikerül, az nem a világ vége és újra meg lehet próbálni. Természetes módon tanulják meg a bajtársiasságot és figyelni a másikra.
Varázsfuvola - Fotó: Csibi Szilvia

 

  • Mi a menetrendje a kórus működésének? Hány próba van?
  • A heti három próbanap közül hétfő az alsósoké, a kedd és a péntek pedig a felsősöké és a gimnazistáké. Ezeken a kartermi próbákon tanulják meg a gyerekek a darabokat, amelyet egy felelés, az úgynevezett felmondás követ, amikor fejből és tökéletesen kell énekelni. Körülbelül egy hónap kell, hogy a próbákon mindenki jól megtanulja a darabot, de csak az kerülhet be az előadásba, akinek jól sikerül a felmondás és átmegy a vizsgán. Ezután már a színpadi próbák következnek, végül az előadások - magyarázza a nyolcadikos Jázmin. Idén a Varázsfuvolában szólista leszek és ez most nagyon más lesz, mint a kórussal énekelni. Sokkal nagyobb a felelősség, de nagyon jól esik a karnagyok bizalma, hogy azt gondolják, alkalmas vagyok a feladatra.
A karnagy próba közben

 

  • Ez a fajta munka nagymértékű kitartásra és szorgalomra neveli a gyerekeket. Ma minden arról szól, hogy tökéletesnek kell lenni - folytatja a karnagy. Sokszor itt is kétségbeesnek, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan kellett volna, de ilyenkor mindig mondom nekik, hogy nincs semmi baj, jöhetsz a következő héten, jöhetsz a következő próbára. Sőt, inkább örülj, hogy nem sikerült, mert még tökéletesítheted. Ezeknek a gyerekeknek a gyermekkar a mindenük, és azért is esnek annyira kétségbe, mert nagyon szeretik. Ilyenkor egy kis simogatás, egy kis viccelődés sokat tud segíteni nekik. De egymásnak is segítenek, mert amikor valakinek nem megy valami, együtt kimennek, átveszik még egyszer, megtanulják, visszajönnek és simán elénekelik.Az idei évad is sok mindent tartogat a kar számára. Több új feladat is jön, de lesznek olyan darabok is, amelyeket újra kell tanulni, mert régen voltak műsoron, vagy kinőttek belőle a gyerekek. A külsős felkérések pedig mindig nagyon izgalmasak és sok kihívást tartogatnak, mint a Művészetek Palotájában november 27-én bemutatásra kerülő Mesterek és Tanítványok előadás keretében felcsendülő Stabat Mater.

 

  • Hogy jött ez a felkérés?
  • Tavaly nyáron a Nemzeti Filharmonikusok felkérésére részt vettünk egy Carmina Burana előadáson, ahol a gyerekek annyira fantasztikusan énekeltek, hogy az előadás után felhívott Hamar Zsolt, a zenekar vezetője. Elmondta, ritkán hall gyerekeket így énekelni, és velünk szeretné megcsinálni azt a darabot, amelyet már nagyon régóta tervez - meséli Nikolett. Nagyon jól esett, hogy Hamar Zsolt bizalmat adott nekünk, mert a Stabat Mater a kórusirodalom egyik legnehezebb darabja. Emlékszem, 14 éves voltam, amikor az Angelica Leánykarral először énekeltem ezt a kétkórusos, hatszólamú, iszonyú nehéz darabot. A mai napig pontosan vissza tudom idézni azt a pillanatot, amikor a díszteremben próbáltunk és a két kórus megszólalt. Potyogtak a könnyeim, annyira nagy hatással volt rám.

 

  • Mi várható még az idei évadban?
  • A most műsoron lévő Carmina Burana után novemberben a tavaly is nagy sikerrel játszott Porgy és Bess következik. Minden évben kiemelt feladat a Varázsfuvola, amely három szólistát igényel a gyermekkarból és e miatt a zeneirodalom egyik legkényesebb feladata a gyerekek számára. Majd következik a Parsifal, a Bajazzok, a Parasztbecsület, a Bohémélet, a Figaró házassága, az István a király és A diótörő, illetve áprilisban a Vigadóban a Zuglói Fiharmonikusok felkérésére a
    Makrancos királylány - Fotó: Csibi Szilvia
    Makrancos királylány és a Didergő király.  Mindig azon gondolkozom, hogyan tudnám még magasabb szintre helyezni őket, vagy mi az, amit pluszba tudnék adni nekik, hogy még jobbak lehessenek. Sok minden van a fejemben a csapatépítéssel és olyan különböző szekciókkal kapcsolatban, amelyek keretében többet tudnánk foglalkozni a színpadi mozgással, tánccal vagy beszédtechnikával - fűzi hozzá Nikolett.
Bohémélet - Fotó: Pályi Zsófia
  • Hogyan lehet bekerülni a Gyermekkarba?
  • Az első rangú zenei csapatba óriási kitüntetés bekerülni, minden évben sokan jelentkeznek, hogy ott lehessenek a legjobbak között. A sikeres felvételi vizsga után a gyerekek a harmadik osztálytól vehetnek részt az Operaház Gyermekkarának munkájában.

Így került a csapatba néhány évvel ezelőtt Pál Barnabás is, és így emlékszik vissza az első pillanatokra.

Pál Barnabás - Fotó: Szörényi Réka
  • Három évvel ezelőtt az általános iskolai énektanárom szólt a szüleimnek, érdemes lenne megpróbálnom a felvételit. Amikor eljöttem, annyira izgultam, hogy szinte sokkos állapotba kerültem, de mindenki nagyon kedves volt, így végül mertem énekelni és most itt vagyok - meséli a hetedik osztályos fiú. Nagyon szeretném, ha én is olyan lehetnék, mint Haja Zsolt, operaénekes, aki mindig nagyon nagy hatással van rám, vagy Luciano Pavarotti, vagy Placido Domingo, akivel remélem, egyszer személyesen is találkozhatok. Szeretném, ha az én hangomat is azonnal felismernék majd, amikor meghallják! De addig még sokat kell tanulnom és dolgoznom - folytatja Barni, aki már szerepelt Puccini Gianni Schicchijében, de leghőbb vágya, hogy elénekelhesse Rinuccio szerepét.

 

A gyerekeknek sokszor nem könnyű összeegyeztetni az iskolát az itteni munkával és sokat számít az iskola és az osztályfőnök támogatása.

 

  • A mi esetünkben nagyon fontos a jó iskolaválasztás, mert ez a munka az iskola nélkül nem megy - mondja Jázmin.  Barnival ellentétben én nem az Opera bázisiskolájába járok (Erkel Ferenc Általános Iskola), hanem egy külső általános iskolába (Testnevelési Egyetem Gyakorló Sport iskolai Általános iskola és Gimnázium), de szerencsére az iskolám, az igazgató, és az osztályfőnököm is nagyon támogat. Ha egy-két napot ki is maradok, mindig tudom pótolni a dolgozatot vagy a felelést. A gyermekkari munka sok mindenben meg is változtatott: magabiztosabb lettem és az iskolai feleléseknél sokkal bátrabb is, hiszen ott csak húsz ember elé kell kiállni, míg esténként több száz néző elé. A legtöbb napunk úgy néz ki, hogy délelőtt iskolában vagyunk, délután próbán, este pedig előadáson és sokszor csak 10-11 óra körül érünk haza. De mindannyian szeretünk ide járni és boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk. Ez az életünk része.
Hajzer Nikolett és két kórustag

A gyerekek az énekléssel megismerhetik a színház és az opera varázslatos világát, amely mindig hatalmas élményt jelent számukra és sokan éppen emiatt választják később az előadóművészi pályát. 

  • Mindig azt szokták mondani rólunk, hogy „- De ti mindig jók vagytok!” És ez egy nagyon fontos visszajelzés, ám minden nap kötelez bennünket - teszi hozzá zárásként Hajzer Nikolett vezető karnagy.

 

Mint minden korban divat ma is szidni a tinédzsereket, hogy lusták, hogy nincsenek céljaik, hogy csak a telefonon lógnak. De ebben mindannyiunknak, szülőknek, pedagógusoknak felelősségünk van. Utat kell nekik mutatni, ha irányt kapnak, támogatást egy olyan tevékenységhez, amelyben örömüket lelik, bizony igen kevésre csökkenhet a telefonnal töltött idő. Erre is remek példát mutatnak a kórusban éneklő gyermekek. Mindez persze sok lemondással és áldozattal jár a szülők részéről is, hogy megéri-e, talán cikkünkben erre a kérdésre is válaszra lelünk.

 

Az Operaház Gyermekkara legközelebb az Erkel Színházban a Porgy és Bess, és a Varázsfuvola előadásokban látható. November 27-én pedig a MÜPA-ban.