Család


Addig csinálom, amíg sikerül

Minden gyereknek vannak álmai, de kevesen tudják azt valóra váltani. Mellettük a legtöbb esetben olyan szülő áll, aki mindezt komolyan veszi és mindent megtesz azért, hogy gyermeke sikerrel járjon.

Persze kell hozzá a tehetséges, céltudatos és eltántoríthatatlan fiatal is, aki nem fél a kemény és hosszadalmas munkától. Történetünk főszereplője a tizenöt éves Varga Virág, aki elhatározta, hogy olimpiai bajnok díjugrató és lovas-terapeuta lesz, és – természetesen - az érte hegyeket is megmozgató édesanyja, Beatrix. 

Virág egészen kicsi gyermekkorától kezdve vonzódott a lovakhoz, végül kilencéves korában elhatározta, megtanul lovagolni, és díjugrató lesz.

- Addig néztem a sok díjugrató közvetítést és a különböző videókat, hogy elhatároztam én is ezt szeretném csinálni. – meséli Virág a kezdetekről.

Először a díjlovaglást tanulta meg, majd nem sokkal később már a Gyermek- és Pónilovasok Országos Szövetsége által szervezett pónilovas versenyeken indult.

  • Amikor elkezdtem a lovaglást, már tudtam, hogy díjugrató szeretnék lenni és ezt mindennél komolyabban szeretném csinálni. 

Így a rajtengedély vizsga megszerzése után már több különböző versenyen tudott elindulni. Azaz, csak tudott volna, de nem volt lova, amellyel folyamatosan versenyezhetett volna. Végül 2018-ban Virág mellé szegődött a szerencse, és átkerült egy egyesülethez, ahol nagyon remek lehetőséget kapott: édesanyjával az egyesület egyik nagyon jó lovát tudták bérbe venni. És végre elkezdhette a versenyzést, amelynek eredményeképpen a tavalyi évben tizenhétszer állhatott fel a dobogóra.

Először kezdő versenyszámokban indult, majd a nagyobb versenyszámok következtek.

  • Júniusban a korosztályos championátuson még nagyon kezdő voltam, hiszen akkor még csak négy hónapja versenyeztem, és nagyon erős volt a mezőny mondja Virág.

  •    Majd ősszel a pest megyei és a regionális döntőn már második és harmadik helyezést értem el. Nagyon boldog voltam, mert év elején ezt tűztem ki célul és sikerült elérni.

Édesanyja Virág legnagyobb támogatója, aki egyszemélyben menedzser, személyi asszisztens, taxisofőr, barátnő, és elképesztően büszke a lányára, hogy ennyire sikeresen csinálja azt, amit szeret. A lányát egyedül nevelő Beatrix - ahogyan munkája engedi - indul Virágért az iskolába, viszi a lovardába, este egy operaházi fellépésre, vagy éppen igyekszik megtalálni a lehetőségeket, amelyek segítségével ösztöndíjat vagy anyagi támogatást remélhetnek a lovaglás finanszírozásához.

  • Minden nap órákat böngészem az internetet és pályázatokat keresek. Így lett Virág háromszor is (2015, 2017,2018) Terézváros kiváló diákja, amely pénzjutalommal járt,

2016-ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt „Magyarország Jó Tanulója - Jó Sportólója” címet nyerte el, majd 2018-ban a „Nemzet Fiatal Tehetségeiért” ösztöndíjat. És úgy tűnik, hogy az idei év sem telik el elismerés nélkül, hiszen alig néhány napja derült ki, hogy Virág 2018 után újra elnyerte a „Belváros Ifjú Sportolója” címet és az azzal járó ösztöndíjat, valamint egy Művészeti Ösztöndíjat is.

 

  • Az iskolám, a Vörösmarty Mihály Gimnázium, szerencsére nagyon támogatja a munkámat és az osztályfőnököm is nagyon büszke rám. Tavaly a szóbeli felvételin is szóvá tették, hogy milyen sokszínű vagyok. – teszi hozzá Virág.

Anya és lánya közös álma lett egy saját ló, amely egyelőre igen nagy feladatnak tűnik még a mindenre elszánt anyának is.

  • A lovaglás drága sport. Nagyon kevés esélye van annak, aki bár tehetséges és motivált - nem gazdag szülők gyereke. –  veszi át a szót Beatrix. Ebben a sportban és ezen szinten mindenkinek saját lova van, és egy ló akár több tízmillió forintba kerülhet. Mivel Virágnak még nincs lova, nem tud elindulni a nagy versenyeken, ahol utol tudná érni magát. Nemrég azonban találtunk egy fiatal lovat, aki jó társa tudna lenni.  A szponzorok és az önzetlen támogatóknak köszönhetően hamarosan egy új korszak kezdődhet az életünkben.

Amikor Virág szeretett volna elkezdeni lovagolni, Beatrix azt gondolta, „persze, csinálja csak”, de lánya céltudatossága azóta is nagyon motiválja.

  • Mivel ő ezt tényleg nagyon komolyan szeretné csinálni, azt gondoltam, anyaként mindent meg kell tennem, hogy valóra váltsa az álmát. – folytatja Beatrix. –  Sok olyan napunk van, amikor reggel még nem tudjuk, Virág iskola után hogyan jut majd ki a lovardába. De megéri! Látom, hogy élvezi, sikeres és egy anyának az a feladata, hogy támogassa a gyermekét. Nyilván, vannak határaim, de bízom abban, mindig megtaláljuk majd a megoldást.

Virágnak február óta van egy menedzsere, aki a külföldi tapasztalatok szerint sokkal hatékonyabban tudja segíteni a díjugratók munkáját. Ám most neki sincs könnyű dolga, mert a szponzorok csak akkor jönnek, ha eredmény is van, ő viszont ló nélkül idén nem tudott versenyezni.

-  Én úgy gondolkozom, hogy nem szabad megállítani a gyereket, hanem támogatni kell a céljai elérésében.  Úgy látom azonban, Magyarországon sokan nem tudnak ezzel mit kezdeni, mert bárhova is mentünk és Virág elmondta, hogy olimpiai bajnok szeretne lenni, mindenki csak a nehézségeket kezdte el sorolni. Senki nem volt motiváló, és többen voltak, akik kinevették. Ezért egy idő után már inkább magunkban tartottuk és nem mertük mondani senkinek.

Egy lóval együtt dolgozni türelemre tanít, és amikor egy ló megmakacsolja magát, sokszor a lovas nem tud mást csinálni, mint meghajolni az akarata előtt.

  • Nagyon szeretek a lovakkal foglalkozni, együtt dolgozni velük és mivel egy élőlényről van szó, megtanultam felelősséget vállalni iránta. Fantasztikus érzés amikor egy hullámhosszon vagyunk. – meséli Virág.  A lónak is megvannak a saját gondolatai, megvan a véleménye az edzésekről, néha még vitatkozunk is. Ha fáradt is, az ő érdeklődését is fel lehet kelteni, de sok minden függ attól, milyen kedve van. Előfordul, hogy egyik alkalommal nehezen indul a közös munka, de azután a közepén bekattan neki valami, és onnantól kezdve nagyon lelkesen csinálja a feladatot.  De ennek akár az ellentéte is előfordulhat, amikor gondol egyet, megmakacsolja magát, én meg repülök egyet.
    Jose Cura és a kórus
    A tizenötéves lány munkája sokak számára inspiráló lehet, hiszen amellett, hogy céljai érdekében mindent megmozgat, tanul és dolgozik: a Magyar Állami Operaház gyermekkórusában énekel és amikor ideje engedi, szinkronizál is.

      
  • Próbálom egyre jobban beosztani az időmet, ami sajnos még így sem mindig sikerül, de sokszor tudok tanulni utazás közben, és kihasználom az időt edzés előtt és után is.  – magyarázza Virág.

Édesanyja szerint éppen amiatt, hogy ennyi feladatot vállal, nagyon meg kellett tanulnia jól beosztani az idejét, és soha nem volt olyan, hogy az iskola után otthon unatkozott volna.

  • Persze amikor elkezdett kamaszodni többször a fejemhez vágta, hogy miért erőltetem a gyermekkórust, és nagyon sok vitánk volt ebből, de mindig mondtam, hogy várjon egy kicsit és majd meglátja, hogy nagyon jó lesz. – veszi át a szót Beatrix. Saját tapasztalatból tudtam, olyat fog neki adni, amiért később hálás lesz.8
  • Igen, az utóbbi két évben ez már átbillent és nagyon hiányozna, ha nem lenne. – teszi hozzá Virág. Nagyon szeretem a kórust,  a színpadi létet és nagyon jó a közösség részének lenni.

Mégis, mivel Magyarországon korlátozottak a lehetőségek a lovassportban, egyre többször gondolnak arra, hogy Virágnak talán érdemes lenne majd egy külföldi egyetemen továbbtanulni. Angliában, Hollandiában vagy akár az Egyesült Államokban, ahol egy egyetemi lovarda három-négyszáz saját lóval rendelkezik, és ahol mindenki megkapja a tudásszintjéhez leginkább passzoló lovat, az egyenruhát és minden lovasfelszerelést.

Virág nagyon szeret kisgyerekekkel foglalkozni és beteg gyerekeknek segíteni, azt mondja, ha nagy lesz, nem csak olimpiai bajnok, hanem lovas-terapeuta is lesz.

  • A régi lovardámban többször táboroztattunk gyerekeket, és ott éreztem ezt először, amit sok oktatótársamnál nem mertek megcsinálni a gyerekek, nálam igen, mert olyat mondtam vagy úgy tudtam segíteni nekik, hogy az a legtöbbet hozta ki belőlük. Nagyon jó érzés volt.
  • Virág nagyon empatikus, a gondolkodása is érettebb a koránál és valahogy hordozza magában a segíteni vágyást. Ez az szerintem, amit a kicsik is megéreznek rajta. – teszi hozzá Beatrix. Ő is egy tinédzser, aki persze egy-két éve még kamaszabb volt, de amikor arról van szó, hogy felelősségvállalás, akkor ott van és csinálja.

Beatrix, édesanyjával, Virág minden versenyén ott van és nagyon boldog, hogy láthatja lánya szemében azt a tüzet, amely mindennél világosabban mutatja a szenvedélyt és azt, hogy komolyan veszi azt, amit csinál.

  • A lovaglás sokszor több pluszt ad számomra, mint egy ember. Van olyan, hogy rossz napom van, de amikor kimegyek a lóval terepre, utána mintha kicseréltek volna, máris újra tökéletesen érzem magam.