Család


Egy sikeres családi hobbi – Csillagszeműek Anglia

2014 őszén alakult meg a Csillagszeműek Anglia Néptáncműhely, a magyarországi Csillagszemű Táncegyüttes külhoni képviseleteként. Paládi-Kovács Krisztina és Paládi-Kovács Gergely munkájának köszönhetően egyre több Angliában élő magyar gyermek számára tárul fel a néptánc csodás világa. A lelkes házaspár számára a néptánc oktatás nem munka, hanem családi hobbi, vagy örök szerelem.


– Mióta éltek Angliában?

GERGELY
Egy nemzetközi cég humán erőforrás vezetőjeként kaptam az első külföldi kiküldetés lehetőségét. Négy évet éltünk Görögországban, kettőt Hollandiában, utána 2008-ban költöztünk Angliába. Itt végül letelepedtünk és én humán erőforrás tanácsadóként dolgozom tovább.

– Ahova ment Gergely, követte a családja is. Nem jelentett ez köztetek konfliktust?

KRISZTA
Sosem esett nehezemre ez az életmód. Szeretek utazni, nyelvet tanulni, új dolgokat kipróbálni. Jogász végzettségem van, de a költözések miatt új karriert kellett építenem. Részt vettem több jótékonysági szervezet munkájában, Görögországban pedig egy útikönyvet írtam. Athénban született a fiunk, a lányunk a hollandiai kiküldetésünk alatt jött világra. Amikor Angliába költöztünk, nagy segítségünkre volt, hogy már beszéltünk angolul, és korábban is többször jártunk itt.


– Igazi kozmopolita család a tiétek. Hogyan alkalmazkodnak ehhez a helyzet a gyerekeitek?

GERGELY
Az identitásuk kialakításában nagy szerepünk van nekünk, szülőknek, hogy átadjuk saját kultúránkat a gyerekeinknek. Fel kell kelteni a kicsik érdeklődését a magyar gyökereik iránt. Ha élvezettel meséljük nekik a magyar népmeséket, hamar elkezdik habzsolni őket.

KRISZTA
A gyerekeink egyértelműen magyaroknak gondolják magukat. Nem is lehetne másképp, hiszen a magyar népi hagyományok és szokások behálózzák a gyerekkorukat. Otthon magyarul beszélünk, és ügyelünk rá, hogy a gyerekek folyamatosan fejlesszék magyar tudásukat. 

– Hogyan került egy magyar néptáncegyüttes Angliába? Ti hogyan kerültetek hozzájuk?

KRISZTA
A Csillagszemű Táncegyüttest Timár Sándor koreográfus és táncpedagógus és felesége, Timár Böske alapította 1993-ban,  mára már 900 fős létszámmal büszkélkedhetnek. Sokszor hívták őket külföldre néptáncot oktatni, voltak már Brazíliában és Japánban is. Timár Böske rendszeresen járt Angliába is táncműhelyeket tartani és elhívták hétvégi magyar iskolákba is tanítani. 
Kisiskolásként ismerkedtem meg a néptánccal, a gimnáziumi és egyetemi évek alatt is folyamatosan táncoltam és néptánc oktatói képzésben is részt vettem. Angliában 2010-ben kezdtem el néptáncot tanítani az egyik hétvégi magyar iskolában, itt találkoztunk újra Böskével. Később az ő támogatásával hoztuk létre a Csillagszeműek Anglia Néptáncműhelyt, hogy minél több Angliában élő gyermek is megismerkedhessen a Timár-módszeren alapuló néptánc oktatással.  

– Hogyan emlékeztek vissza az első órákra?

KRISZTA
Az első néptánc csoportjainkat három magyar iskola keretében indítottuk el, ahol 30-45 perces foglalkozásokat tartunk kéthetente. Kiderült, hogy ennél többre is lenne igényük a gyerekeknek.

GERGELY
Az önálló Csillagszemű csoportok az igényekre válaszolva jöttek létre. Itt olyan gyerekeknek tartunk hetente kétórás foglalkozásokat, akik szeretnének rendszeresebben táncolni, fellépésekre járni és egy összetartó közösség részévé válni. Az első kisprofi csoportunkat 2015 márciusában Guildfordban, a másodikat 2015 novemberében Dél-Londonban alapítottuk meg. Ma nyolcvan gyereket oktatunk, öt helyszínen.


– Hogyan néz ki egy foglalkozásotok?

KRISZTA
Timár-módszerrel oktatunk, ennek lényege, hogy minél kisebb korban ismertessük meg a gyerekeket a néptánccal, és úgy tanulják a mozdulatokat, mind az anyanyelvüket. A foglalkozásokat gyermekmondókákkal, körjátékokkal kezdjük. Ilyenkor a nagyobbak vezetik a kisebbeket, így felelősséget is tanulnak. A bemelegítés után jönnek az egyszerűbb lépések és táncok, az órák végén a nagyobbak koreográfiákat tanulnak. Foglalkozásainkon a táncolás mellett megismerkedünk jeles ünnepeinkkel, kapcsolódó néphagyományainkkal és bemutatjuk népviseleteinket is. A rendszeres néptánc órák mellett negyedévente szervezünk táncházakat és táncműhelyeket, valamint színpadi fellépési lehetőségeket is biztosítunk.

– Idekint, vagy Magyarországon születtek a hozzátok járó gyerekek?

GERGELY
Szép számban vannak, akik már itt születtek. A legkisebbek 3 évesek, a legidősebb növendékünk tizenkét éves. A gyerekek általában a hétvégi magyar iskolákban találkoznak először a néptánccal, aztán olyannyira megtetszik nekik, hogy szeretnének rendszeresebben is táncolni valamelyik kisprofi csoportunkban. A szülők is szívesen támogatják az elkötelezett gyerekeket.

– Mennyire kapcsolódnak be a szülők a foglalkozásokba?

KRISZTA
Leginkább az anyukák hozzák a gyerekeket, hiszen több az olyan házaspár, ahol az édesanya magyar, de van néhány apuka is, aki rendszeresen elkíséri a gyerekét. 

GERGELY
Az egész napos néptánc műhelyeinken és családi táncházaink alkalmával a szülők is bekapcsolódhatnak és többen lelkesen ropják a táncot. A rendes néptánc órákon viszont kérjük, hogy a szülői társalgóban várakozzanak, mert tapasztalatunk szerint a gyerekek felszabadultabbak, ha a szüleik nem figyelik őket táncolás közben.


– Melyik táncot szeretik a legjobban a gyerekek?

KRISZTA
Általában az a kedvencük, amelyiket legelőször kipróbálták. Általában sárközi és galgamenti táncokkal szoktuk kezdeni az oktatást, mert ezek könnyebben tanulhatók.

GERGELY
A lányok teljesen odavannak a néptáncos ruhákért: a pörgős szoknyáért, a csipkékért, a szalagokért. A fiúk megtanulják, hogy a magyar néptánc férfias dolog. Sokszor használunk eszközöket, például botot, amivel harcolást is imitálunk. Ezek a dolgok nagyon megfogják őket.

– Mi a szülők számára a kedvenc?

GERGELY
A szülőket leginkább az vonzza, ahogy látják gyermekeik örömét, akik sokszor félénken érkeznek az órákra, de hamar elragadja őket az új élmény, ügyesednek és önbizalomra tesznek szert.

– Mennyire kovácsolódott össze a csapat a táncórákon kívül?

KRISZTA
Nemrégiben egy idősek otthonába hívtak fellépni minket. A szereplés után a gyerekekkel és a szülőkkel egy élményfürdőbe mentünk. Emlékszem, már a legelső londoni fellépésünkkor pizzákkal várták az apukák a színpadról érkező gyerekeket. Nagy öröm látni, ahogy nem csak a gyerekek formálódnak csapattá, de a csillagszeműs szülők is igazi közösséget alkotnak.


– Mennyire fontos az Angliában élő magyar családoknak a hagyományuk megőrzése? 

KRISZTA
A külföldön töltött évek során megtapasztaltam, hogy milyen fontos, hogy az ember saját kultúráját ismerje, hagyományait ápolja és gyökereit ne feledje. Tevékenységünknél fogva, általában olyan emberekkel találkozunk, akiknek szintén fontos a hagyományőrzés. A beilleszkedés is sokkal könnyebb, ha egészséges öntudatunk van. Ez nem választ el minket a többiektől, sőt nyitottabbak és elfogadóbbak leszünk más kultúrák iránt.

– Ti gondolkoztatok már a visszaköltözésen? 

GERGELY
Természetesen nálunk is voltak olyan időszakok, amikor felmerült bennünk a kérdés, hogy hazaköltözzünk-e. Végül minden alkalommal Anglia mellett döntöttünk, jól érezzük magunkat itt.

KRISZTA
A család miatt húz vissza leginkább a szívünk. Általában évente kétszer megyünk haza, amit a gyerekek mindig nagyon élveznek, ugyanis várja őket a nagyi húslevese és sütije. Amikor visszaindulunk Angliába, mindig nagy a sírás-rívás, mert hiányoznak nekik a nagyszüleik.

– Mik a jövőbeli terveitek?

KRISZTA
A jövőre nézve is szoros marad a kapcsolatunk az otthoni Csillagszeműekkel. Rendszeresen hívunk majd otthonról tanárokat, hogy továbbképzést tartsanak és mi is többet járunk majd haza a Csillagszeműekkel fellépni. Nagy álmom, hogy legyen a magyar néptáncosoknak egy szakmai szövetsége Angliában.

GERGELY
Nincsen üzleti tervünk, ez egy családi vállalkozás és elsősorban egy közös hobbi. Krisztina a vezető néptánc tanárunk, a gyerekeink a szólótáncosaink, én pedig a működéssel kapcsolatos teendőket intézem. Mindketten a főállású munkánk mellett foglalkozunk a néptánccal, ez tölti ki a szabadidőnk nagy részét.

szerző: Tegdes Péter Tamás