Család


Otthon Angliában, otthon Magyarországon

Réka 11 évvel ezelőtt a párját követve  utazott ki Angliába. A szerelemből házasság lett, majd válás. Részben emiatt is költözött haza tavaly nyáron. Ahogy elmondta, az évek alatt legalább annyira érezte magát angolnak, mint magyarnak.

- Hogy emlékszel vissza a kiutazásodra?

- Amikor 2005-ben kimentem, a párom már egy éve ott lakott, egyetemen tanult. Én utolsó évemet végeztem a főiskolán. Elsősorban a szerelmem miatt mentem ki. Visszagondolva túl fiatal voltam még, és közel sem mértem fel, milyen súlya van a döntésemnek. Kalandként fogtam fel az egészet.

- Mennyire voltál izgatott a kiköltözés miatt?

- A kiköltözés előtti egy évben kéthavonta utaztam a barátomhoz meglátogatni. Úgy ismertem Angliát, mint a turisták, angolul sem nagyon beszéltem. Viszonylag könnyű helyzetben voltam, mivel a páromnak volt lakása, és előre találtam munkát, egy családnál dolgoztam nannyként.

- Mivel ilyen fiatalon kerültél Londonba, gondolom, sokat formált a személyiségeden.

- Igen, mivel diákként mentem, és ott kezdtem el a „felnőtt életemet.” Előtte sosem dolgoztam Magyarországon. Sokkal talpraesettebb lettem. Ami kezdetben nehézséget okozott, az kommunikáció volt. Az első munkahelyeimnél azt éreztem, hogy mivel nem tudtam eléggé választékosan kifejezni magam, nem vettek eléggé komolyan, hiába voltam talán én a legtanultabb az adott társaságban.

- Mikor tört rád először a honvágy?

- Az első évben nagyon sokszor, leginkább azért, mert nehézségeim voltak. Londonban két hét alatt annyit költünk, mint amennyit Magyarországon fél év alatt keresünk meg. Hogyha nincs munkád, akkor szinte kifolyik a kezeid közül a pénz, ami komoly stresszhelyzetet jelentett. Később akkor tört rám erős honvágy, amikor apukámnak szívműtétje volt. Ekkor már kilenc éve éltem odakint. Úgy éreztem, hogy többet kéne a szüleimmel lennem, és ha egyszer majd gyerekem lesz, szeretném, hogy jól ismerje a nagyszüleit.

- Hogyan próbáltad meg legyőzni a honvágyat?

- Ezt egy párkapcsolatban könnyebb kezelni. Nehezebb lett volna, ha egyedül vagyok Angliában. Sokat utaztam haza, vagy anyuék jöttek ki. A három legjobb barátnőimmel mind más országban éltünk az elmúlt tíz évben, mégis össze tudtuk hangolni az életünket.

- Mikor érezted magad legelőször „igazi londoninak”?

- Nagyjából két év kellett hozzá, hogy londoninak érezzem magam, ekkor vettünk a párommal egy ingatlant. Innentől kezdve, ha azt mondtam „haza megyek” már Londonra gondoltam, és nem Budapestre. Amikor meglátogattak a barátaim, mindenki a Buckingham palotát és a Big Bent akarta megnézni, nekem pedig már elegem volt ezekből a turistalátványosságokból, mert szinte minden nap láttam őket, és már nem hoztak lázba. Inkább az foglalkoztatott, hol, milyen fesztivál lesz, milyen új éttermek nyíltak mostanában, milyen kiállításra érdemes ellátogatni. A város nevezetes pontjait már jól ismertem, és az új élményeket kerestem benne.

- Mitől érezted otthonodnak Angliát?

- Attól, hogy megismertem a környékbeli hentest, a szomszéd nénit, tudtam, hogy mikor van piac, mikor zár a park, milyen helyeket érdemes felkeresni a környéken. Miután megismertem a lakóhelyemet már otthonomként tudtam rá gondolni.

- Hogyan teremtetted meg az otthonosság érzetet a saját lakásotokban?

- Ahhoz, hogy otthonként tudjak rá gondolni, fontos volt, hogy sajátom legyen, ne csak egy albérlet. A párommal mindketten sokat dolgoztunk, de ügyeltünk arra, hogy együtt vacsorázzunk.



- Volt olyan hely, mely a szűkebb lakókörnyezeteden kívül esett, és az otthonérzetet keltett benne?

- Persze, rengeteg. Az egyik ilyen hely például a munkahelyem közelében lévő Regent’s Park, volt. Az ebédidőm egy órás volt, és mindig ide jártam enni. Rengetegen tettek így a közeli irodákból., sok öltönyös, kiskosztümös ember evett ott. Nagyon szerettem ott lenni.

- Kerested az Angliában élő magyarok társaságát?

- Senkivel nem barátkoztam csak azért, mert magyar volt. Ha nem tartottam szimpatikusnak, nem érdekelt, hogy milyen nemzetiségű. Sokan a szegénység, kilátástalanság miatt jöttek Angliába, mondhatni, hogy elmenekültek otthonról. Mivel én teljesen más okokból voltam Londonban, nem tudtam átérezni a ő helyzetüket. A baráti köröm egyrészt a kollégáimból tevődött össze, másrészt a párom ismerőseiből. A szerelmem egyik barátja például dél-afrikai volt, és vele nagyon jóba lettem.

- Mennyire kötődtél Magyarországhoz?

- Nem tudtam teljesen kimaradni a magyar hírekből, részben a szüleimnek köszönhetően. Londonban angol tévécsatornákat néztem, és a leginkább a BBC-t olvastam, nem a magyarországi híroldalakat. Sok magyar úgy költözött ki Angliába, hogy még hat-nyolc év után is csak a magyar sorozatokat nézték, a magyar éttermekből rendelték az ételt, és csak a magyar híreket olvasták. Olyan, mintha büntetés lett volna számukra, hogy nem lehetnek Magyarországon. Teljesen bezárkóztak, pedig ha nyitottabbak, élvezhették volna, hogy Londonban vannak.

- Ezek szerint neked nem volt problémád az új élmények befogadásával?

- Olyan típusú ember vagyok, aki könnyen nyit mások felé. Engem frusztrálna, ha egész nap csak a munkámra koncentrálnék, és közben nem beszélnék senkivel. Londonban szinte bármit lehet ingyen tanulni, bármit kitalálhatsz, és megvalósíthatod.

- Mennyire vetted bele magad az angol életbe?

- Hat éve angol állampolgár is vagyok. Az önkormányzati választásokon is szavaztam. Az utolsó kint töltött éveimben, amikor megkérdezték a nemzetiségemet, bár kettős állampolgár voltam, az egyszerűség kedvéért azt mondtam, hogy angol vagyok.

- Ezek szerint érdekelt az angol politika. Hogyan vélekedsz a magyarok megítéléséről?

- Az elmúlt pár évben az angol szélsőjobboldali párt egyre nagyobb teret nyert el, és ezzel a szélsőséges megjegyzések is elszaporodtak. Hiába nem érdekli a barátaimat, hogy az akcentusomon hallatszik néha, hogy nem vagyok angol, a metrón megjegyzést tesznek rá, ha valaki nem angolul beszél. A munkahelyen senki nem tesz semmilyen kirekesztő megjegyzést, de az utóbbi időben egyre többen merik hangosan is kimondani diszkriminatív véleményüket az utcán.

- Még egy éve sincs, hogy hazaköltöztél. Milyen érzés újra Magyarországon lenni?

- Jó volt visszatérni. Mindennap meghatódok, amikor munkából hazafelé tartva áthaladok a Lánchídon. Elcsodálkozom, mennyire szép Budapest. Persze a visszaköltözés kis kényelmetlenségekkel is járt, ugyanis újra ki kellett alakítanom a szokásaimat. Már megszoktam, hogy bizonyosfajta termékeket vásárolok Angliában, de Magyarországon a többségét nem lehet kapni.

- El tudnád képzelni, hogy újra Londonban élj?

- Ez trükkös kérdés nálam. Londont az exférjemmel kötöm össze. Tíz évig voltunk együtt, majd elváltunk. Csak úgy tudtam a párkapcsolatot lezárni, hogy életem londoni időszakának is lezártam.