Fashion


Interjú Somogyi Réka Festőművésszel

Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Honnan az inspiráció, és hogy válik igazi festővé az ember? Művészetről, nem csak művészeknek! 


Miért a festés?

A festővé az ember nem lesz, ezt nem lehet tanulni, technikákát lehet elsajátítani, de maga a művészet az megtanulhatatlan, azt az ember magából kell, hogy kihalássza. Amúgy német és svéd szakon végeztem Budapesten, és a mai napig nagyon fontos társam az úton az irodalom.

Az idén lesz 20 esztendeje annak, hogy festeni kezdtem. Akkor még minden ecsetvonás terápiás célú volt, egy spontán és visszafordíthatatlan tudatmódosulás után, ahol az addig ismert világ darabjaira hullott, kezdtem el festeni. Kezdetben csak telis-tele rajzoltam a testemet, ha éppen nem volt papír, majd miután elsajátítottam a selyemfestés technikáját elkezdtem feljegyezni a történeteimet a selyemre is.

Mi inspirál festés közben? Honnan hozod a témáidat?

A saját életem inspirál elsősorban, 100%-ban hozott anyagból dolgozom. Ez azt jelenti, csak olyan történeteket festek meg, melyek megestek velem. Nincs mit takargatnom, hisz ezek mind csak sztorik, és én nem a sztori vagyok, az csak belőlem bukkan fel, és ha elég sokat élt már az ember rájön nem is oly sokban különböznek a történeteink.

Ám ami valójában inspirál az az ismert részem, mely megszületik és meghal kutatómunkája önmaga, az elme számára ismeretlen része irányába. Lényegében, miközben úgy tűnik sztorikat festek, minden festményem ennek az ismeretlennek feszül neki. A festés egyfajta gyakorlás, s holott a szent iratok nem említik ezt az utat, de én az elmém szüntelen kavargásának lecsillapítására használom. Persze vannak erre jobb eszközök is, tudom.

A képeid melletti szövegek kitől származnak?

A képeket a saját szövegeimmel illusztrálom, elsősorban azért, hogy ne kelljen magyarázkodnom egy-egy festmény előtt, hogy mit is akartam lefesteni. Írásban sokkal direktebb és pontosabb vagyok, és számomra nagyon fontos, hogy a képek üzenete ne legyen maszatos.

Mit hozol Londonba?

A legfrissebb, legkedvesebb képeimből egy csokorral.  A festményeim általában 85*85 cm-esek, erre a nekem állandó méretre tudok magamnak festeni, megrendelés esetében szoktam ezt megduplázni. Londonba is főleg ebből a standard méretből hozok.

A 2015-ös és 2016-os évemből válogattam. Mi történt ebben a két évben? Majd elmesélik a festmények helyettem...

Illetve hozom magammal az új könyvemet, melyet október végére várom, hogy kész legyen. 53 festményemet tartalmazza és a mellé írt írásaimat. Szuper hír, hogy a könyv angol és magyar nyelvű egyszerre. És, és persze, ami a nagy dobás,  a festményeim ruhaként lelépnek a falról, szóval a kiállítás mellett egy ruhabemutatót is tartunk. Vagy többet.

Velem jön Londonba Szilas Rita ruhatervező, designer, (szilasrita.hu)akivel most készítjük a második kis példányszámú kollekciónkat.

Hogyan jött a ruhák ötlete?

Mindig is erősen foglalkoztatott a kérdés, mibe csomagoljam magam, amely egyszerre véd meg, de ugyanakkor mégsem takar el. Tehát, aki rám néz, az a külsőm alapján máris egy őszintébb, intimebb részemet érzékelje. Nekem nincs időm a felszín mutatványaira, roppant mód sietek át az életen, és ehhez képest az összes megnyilvánulásomban szeretném, ha ez tükröződne. Így az öltözködésemben is.

Szilas Rita eddig is különös mintákkal nyomott anyagokkal dolgozott, a közös munkánkról így vall:

"A Rékával való együttműködésben igazi perspektívát látok, az ő képei végtelen variációs lehetőséget rejtenek magukban. Különös formái, színes, részletgazdag, elragadó világa kitágította a lehetőségeket.  Elsőre akár gyerekrajznak is tűnhetnek az alkotásai, de ha jobban megfigyeled őket, komoly dolgokat mondanak el az életünkről."

A londoni bemutatóra készülő ruhák most készülnek, a festmények kiválasztásánál tartunk épp. Megszínesítjük majd a novemberi Londont, az tuti. Színekből, különös formákból nem lesz hiány.