Films and Reality


Életem NAGY szerelme (Un homme á la hauteur) - Nem a méret a lényeg vagy igen?

Az Oscar-díjas francia színész, Jean Dujardin legújabb filmje a végül mindent legyőző szerelemről és az elfogadásról. Vicces-romantikus nyári darab, és tipikusan francia, mint a créme brulée.

Az ügyvédként dolgozó Diane egy, az exével folytatott vita hevében az étterem teraszán felejti a mobilját, hazaérkezvén már a vonalason keresi Alexandre, a mobil megtalálója, és egy feltételt támaszt: egy randiért cserébe visszaszolgáltatja a mobilt. Diane szimpatikusnak találja a szórakoztató, férfias orgánumú hívót, így a saját maga számára is meglepő módon belemegy a különös vakrandiba. Vicces csücsörbe szalad a szája, amikor meglátja, hogy a kétségtelenül jóképű és sármos Alexandre a válláig sem ér. Ettől kezdve a film erre az ordító különbségre épít, hol mulatságos, hol szívhez szóló jeleneteken keresztül. Az, hogy végül az eredmény felemásra sikerült, nem a színészi játék hibája elsősorban, inkább az egész történet teljesen hihetetlen mivolta az, ami miatt kicsit csalódottan távoztam a filmről.

A nyitás, amivel a film indít, egyedi és különleges hangulatot teremt, sajnos nem sikerül ezt meglovagolni, és a kezdeti pezsgés ellaposodik.

Legnagyobb probléma a kémia hiánya a két főszereplő között, a szerelmespár képtelen elhihetni, hogy valódi érzelmek lennének közöttük, ami pedig egy romantikus vígjátéknál nem ártana, ha volna. Jean Dujardin hozza a formáját, még így, 152 cm-re zsugorítva is van kisugárzása, a Virginie Efira alakította Diane hozzá képest színtelen és lapos, érthetetlen az érte folyó küzdelem az exférj és az újonnan feltűnt udvarló Alexandre között.

Azon kaptam magam a film nézése közben, hogy a mellékszereplők jobban érdekelnek: Coralie, az orrát mindenbe beleütő titkárnő, Diane anyja, aki egy kiállítás megnyitón kénytelen szembesülni lánya érthetetlen választásával, Alexandre fia, Benji, aki éppen most szeretné start upját elindítani, nekik köszönhetően jutnak a nézőnek kifejezetten szórakoztató részek is.

Azért könnyű azonosulni a film hangulatával, a nézőt elringatja az atmoszféra, a tengerparti, dél-francia város, a történet helyszíne, Alexandre bájos, spalettás háza, a designer bútorokkal feldobott ügyvédi iroda. Aki szeretne úgy igazán alámerülni a francia életformában vagy élvezni a nyelvet, biztos megtalálja a számítását, a szerelmi szál inkább tragikomikus és teljesen hiteltelen, erősebb a humor, így a filmet vígjátéknak minősíteném, igaz, a karakterekben rejlő lehetőségeket jobban ki lehetett volna használni.

Semmi kifogásom a könnyű, szórakoztatónak szánt filmek ellen, ezeknek pont az a pozitívuma, hogy el tudja hitetni a nézővel, ilyen akár vele is megtörténhet, ez adja ennek a műfajnak a töretlen népszerűségét. Még üzenete is van a filmnek: minden akadály és a környezet értetlensége vagy ellenérzése dacára érdemes a szívünk választását követni.  Én sajnálom a legjobban, hogy közepesre sikerült ez a film, a franciák tudnak jobbat, sokkal jobbat is.