Whats Up UK


Londonba költözésem első élményei

 

24 éves vagyok és a Pest megyei Tökölből érkeztem a szigetország fővárosába. Már egy hónapja vagyok itt és ez idő alatt annyi impulzus és új felfedezés ért, amit meg kell osztanom veletek, hiszen sok minden máshogy működik a kiutazás percétől kezdve a világban, mint ahogy azt sokan gondoljátok…

Kisgyermek korom óta fociztam és minden álmom az volt, hogy előbb-utóbb híres focista váljon belőlem. Szinte mindennel szemben prioritást élvezett a sport, aztán ahogy idősödtem rájöttem, hogy különböző okok miatt sajnos egyre elérhetetlenebb ez a cél számomra, ami nem tehetségtelenségemből fakadt.

Ami a tanulást illeti, világ életemben nagyon jól ment, viszont feláldoztam a futball oltárán. Egy informatikus érettségi és egy gazdasági informatikus OKJ-s képzésen kívül mást nem igazán tudok felmutatni egyelőre.

A munkakeresés rögös útjai, avagy így indultam neki Londonnak

Ahogy minden magyar fiatal én is elküldözgettem az önéletrajzomat boldog-boldogtalannak és amikor hívott egy cég, hogy érdekesnek találta az önéletrajzomat, sokszor gőzöm nem volt,hogy kihez is fogok állásinterjúra menni.

Így kerültem el a Tesco-ba árufeltöltőnek és a nyári idénymunkák után egy Budapesti brókerirodába értékesítőnek, ahol beleszagoltam kicsit a tőzsde világába. Nagyon sok tapasztalattal és tudással gazdagodtam ez idő alatt és beleláttam, hogy a tőzsde világa nem szerencsejáték és humbuk, de az értékesítés az más világ. Hamarosan a legjobb értékesítővé léptem elő, mert hatalmas profitot termeltem a cégnek, de - mivel megtehették és meg is tették - a fizetésemből sajnos más ment el nyaralni én pedig hoppon maradtam. Ezután uszodamesterként tevékenykedtem, és egyre jobban törtem rajta a fejemet, hogy mit is kéne kezdenem, mert egyre jobban befásultam.

Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve a brókerirodánál megismert barátom segítségével elkezdtem egy blogot írni, ami igaz még elég kezdetleges, de úgy érzem, hogy előbb-utóbb meg fogja hozni a hozzá fűzött reményeimet. A blog volt az egyetlen dolog, ami egy kicsit is kimozgatott a foci-uszoda-pihenés háromszögből, a havi budapesti bulik mellett.

Tudom, sokan megelégednének ezzel, de én nem tettem, hetente kétszer, ha tehettem eljártam angoltanárhoz, hogy kicsit is megtanuljak a királyok nyelvén,d e ha nem tudom kamatoztatni a tudásomat, akkor mi értelme?

Pénz vagy haza?

Sok magyar fiatallal együtt én is sűrűn elkacérkodtam a gondolattal, hogy külföldre menjek szerencsét próbálni, nyelvet tanulni és megismerni más kultúrákat, na meg persze sok pénzt keresni.

A fiatalok nagy százaléka gondolkozik rajta vagy mondogatja, hogy ide vagy oda megy külföldre, közben pedig nincs hozzá lelki ereje és mindenféle kifogással érvel, hogy miért nem megy sehova és marad a jól megszokott életében.

Én is ilyen voltam, aztán a hullámok összecsaptak a fejem felett és rájöttem, hogy most ez lesz a legjobb döntés, tehát repülőre ültem és irányba vettem Európa egyik legnagyobb és legsűrűbben lakott városát, ahogy a magyarok hívják: "a szakképzetlenek Mekkáját", azaz Londont.

A kezdeti nehézségek után, ami kimerült a szállás, munkahely és a papírok intézésében, kicsivel több mint egy hónapja élek kint és köszönöm szépen jól vagyok, igaz néha nehéz.... Már hogy ne lenne nehéz, elszakadni a családtól, a barátoktól, a jól ismert helyektől, de oda bármikor visszatérhet az ember.

Az otthoni kényelmes életből kicsöppenve hirtelen a való világban találtam magam: számlák, étel és a mindennapi háztartási kellékek, anyagi és nem anyagi jellegű dolgok beszerzése és kontrollálása, amikre otthon nincs rákényszerülve az ember, főként ha a szülőkkel él. Itt viszont mást a helyzet.

A külföldre költözést kicsit az Y generáció katonaságaként lehetne jellemezni, mivel ez helyrerázza az embert és más értékrendet épít fel. Itt mindent a saját keresetedből fizetsz, anyu-apu nem adnak zsebpénzt utazásra és a lakást sem fizetik helyetted, a magad ura vagy.

De.....tudom, hogy de-vel nem kezdünk mondatot, de lehetséges, hogy a szállás drága, az utazás drága viszont olyan kereseted van, amiről otthon pályakezdőként álmodni sem mertél.

Van munkahelyem és tudom, hogy kéthetente péntek reggelre rajta van a számlámon a fizetésem, amiből ha minden költségemet levonom még így is félre tudok rakni. Bérlek egy szobát, amit a saját ízlésem szerint be tudok rendezni. Akarva, akaratlanul is tanulom a nyelvet, mert elég sok impulzus ér angolul. Egy hónapja vagyok itt, nyugodt vagyok és szövögetem az üzleti terveimet, mi kell még?