„Let’s dance csárdás!” – az angliai Balaton néptánccsoport

Meglepődnél-e, ha a magyar tánclépéseket a táncházban angol oktatók angolul tanítanák? Biztosan furcsa lenne, ugye?

Amikor először elmentem, hogy magyar táncokat tanuljak, igazán ledöbbentem, amikor kiderült, mindannyian, Leslie, Hilary és Sue angolok. Minden kezdőt nagy türelemmel és kedvességgel tanítottak, és tőlük a „Let’s dance csárdás!” mondat teljesen magától értetődően hangzott. Azt is megtudtam, hogy ők mindannyian az 1968 óta működő Balaton tánccsoport tagjai.

„A csoportot Alan McLean kezdte csatlakozásom előtt” – meséli Leslie Haddon, az együttes vezetője. „Alannek sokféle képzettsége volt, többek között mint szakképzett tánctanár táncolt a lengyel balettintézetben, Londonban. Amikor először találkozott a magyar táncokkal, azonnal beleszeretett, Többször járt Magyarországon, hogy útjai során táncosokat keressen fel, akiktől nemcsak a tánclépéseket tanulhatta meg, de a zenéket is fel tudta venni.

Leslie 1976-ban kezdett foglalkozni a magyar néptánccal a Cambridge-i Egyetemen. Előtte egy évet töltött Hamburgban, ahol egy német tánccsoporttal táncolt. Visszatérése után a táncot mindenképp folytatni akarta, így az egyetemen keresett egy közösséget. Rátalált a svájci származású Katy Tribe, aki Svácjban már táncolt magyar néptánccsoporttal, vezette csoportra. Érthető, hogy ez a Cambridge-i csoport is magyar táncokra szakosodott annak ellenére, hogy minden résztvevő angol nemzetiségű volt. Leslie ekkor szeretett bele a magyar népzenébe és néptáncba, itt kezdődött életre szóló kapcsolata a magyar táncokkal.

Tanulmányai után Birminghamben kezdett tanárként, és természetesen azonnal tánccsoport után nézett. Sybil Chapman egyesületéhez csatlakozott, akik szintén magyar táncokat gyakoroltak, és szintén csak angol résztvevőkkel. Sybel, Kathy és Alan mind ismerték egymást és mindannyian lelkesedtek a magyar kultúráért. Ekkor, 1979-ben, hallott Leslie először a Londonban működő Balaton néptánccsoportról, és kezdett hétvégente eljárni próbákra és, amikor lehetett, fellépésekre.

Amint visszaköltözött Londonba 1984-ben, hogy doktori tanulmányait folytassa, átvállalta a Balaton csoport vezetését feleségével, Sue Chipp-pel, aki szintén a csapat tagja volt. Ebben az évben utaztak először Magyarországra, ahol lehetőségük nyílt, hogy találkozzanak Osskó Magdával, a Bem József tánccsoport vezetőjével Budapesten, és akitől néhány koreográfiát meg is tanultak. Néhány évvel később Leslie és Sue azt is megtanulták, hogyan kell táncházban tanítani improvizációt alkalmazva. Hilary Bolton is csatlakozott a csapathoz, egy éves budapesti tartózkodása után, ahol Tímár Sándorral dolgozott együtt. Többnyire Hilary dolgozta ki a koreográfiakat is a tánccsoportnak.

Mindhárman, Leslie, Sue és Hilary rendszeresen részt vettek különféle magyar tánctáborokban – néhányszor Magyarországan, előfordult, hogy Németországban, Hollandiában és Belgiumban, főként nem magyar nemzetiségűek tanítottak angolul vagy németül. Hilary több tánctáborban vett részt Erdélyben, később Leslie és Sue is követték példáját. Kedvencük a Csángó Fesztivál volt Jászberényben, ahol kisebb csoportban tanították a táncokat. Érdekesség, hogy egy egész nagy magyar táncközösség létezik Európában, akik többnyire első vagy másodgenerációs leszármazottai magyar kivándorlóknak, vagy egész egyszerűen németek, belgák, franciák, svájciak vagy más nemzetiségűek, és akiket egy dolog köt össze: a magyar népzene és néptánc szeretete, és hogy ezt táncházak és próbák szervezésével adják át az érdeklődőknek.

„A Balaton néptánccsoport kétheti rendszerességgel szervez táncházakat Londonban – folytatja Leslie. – A táncház több mint 25 éve folyamatosan működik. Bödölcs Zoltánnal kezdődött, aki eredetileg havi egy alkalommal szervezte és leginkább a Balaton-csoport tagjai vettek rajta részt, illetve első- és másodgenerációs magyar leszármazottak és au-pairek, akik az 1990-es évek elején érkeztek Angliában. Miután Zoltán visszatért Magyarországra, én és feleségem, Sue és Hilary vettük át a táncház szervezését. A résztvevő magyaroknak furcsa volt, hogy angolul tanulnak magyar táncokat angolok vezetésével, de örültek neki, hogy lehetőségük van a lépéseket megtanulni és szabadon táncolni Londonban. Sok éven át csak két rendszeres táncház működött Európában, egyik itt, Londonban, a másik pedig Ultrecht-ben holland vezetéssel – mosolyog Leslie.’

A kicsinek induló tánccsoport összesen hat női táncosból és Leslie-ből állt. Időnként voltak más férfi táncosai is, de ők hosszabb-rövidebb angliai tartózkodás után többnyire visszatértek Magyarországra. A táncosok korát meghazudtolóan (többnyire a hatvanas és hetvenes éveikben járó táncosok) mindannyian a mai napig folyamatosan fellépnek alapítványi rendezvényeken, idősek otthonában, fesztiválokon (Faversham Festival) és több angliai magyar közösség megkeresésének is eleget tettek, például a Southend-i magyar közösségnek. Többször léptek fel külföldön, pl. Sepsiszentgyörgyön az 1990-es években, vagy néhány éve Szerbiában és Budapesten. A magyar tánc szépségét és szeretetét még Hong Kongba is elvitték!

Amikor Leslie elkezdett a Balaton-csoportban táncolni, csak két másik tánccsoport létezett Londonban, egy a Baron’s Court-ban és egy pedig Croydonban – sajnos egyik sem létezik már. Szerencsére mostanában gombamód szaporodnak a magyar néptánccsoportok Angliában, ahogy egyre többen érkeznek Magyarországról. A Balaton táncegyüttes minddel jó kapcsolatot ápol, hiszen mindannyijukat ugyanaz a lelkesedés élteti: a magyar népzene és -tánc szeretete!