A kis túlélő, avagy a „Harry Potter-jelenség”
A kiválasztott, az első számú közellenség, a fiú, aki túlélte vagy egyszerűen csak Harry, Harry Potter. Miként is nevezzük azt a karaktert, aki teljes egészében megváltoztatta az Y generáció látásmódját? Mit lehet még elmondani, amit nem tudunk?
Pont, amikor már azt hittük, hogy Güttenberg galaxisának vége, amikor lemondtunk arról, hogy a fiatalok is olvasni fognak még, amikor már olyanokat vizualizáltunk, hogy az elsősöket már meg sem kell tanítani írni, előkeveredett egy kis angol kávézóból egy nagy író: Rowling. És megszületett Harry Potter karaktere. 7 könyvet és 8 filmet köszönhetünk annak a nőnek, aki a semmiből kapaszkodott fel, aki bebizonyította, hogy a tehetség elegendő, és habár néha nehéz elhinni, előbb-utóbb mindenkire rámosolyoghat a szerencse.
A kis túlélő
Nagy valószínűséggel senkinek sem kell bemutatni a villám alakú sebhelyes kisfiút, Harry Pottert. A fiút, aki 11 évig pont olyan volt, mint bárki más. Aztán pont nem olyan, mint bárki más, olyannyira, hogy nem egyszer, de nem is kétszer mentette meg az egész világot. (Ha ilyen egy varázsló, vagy csak fele ennyire ilyen, akkor én inkább nem akarok mugli lenni.) De nem csak Harryt ismerjük meg, hanem vele együtt az egész varázslóvilágot, ami annyival, de annyival jobb, mint a miénk. Rowling a nulláról épít fel egy egész kis univerzumot, ami párhuzamosan működik a mi unalmas hétköznapjainkkal. Egy világot, ahol a fontos kérdése közé tartozik az is, hogy mire való a gumikacsa, léteznek repülő autók és ha beszállsz egy kályhába eljuthatsz egy másikba. De hogy mi az igazán különleges ebben? Hogy ez nem csak egy habos-babos világ, ahol semmi rossz nem történik. Ugyanúgy vannak hatalomra éhesek, gazdagok és szegények, elnyomottak és kivételezettek, sikeresek és sikertelenek, csak éppen bízhatunk benne, hogy végül minden jóra fordul.
Hogy mit tanított nekünk Rowling?
Harry Potter kalandos életén keresztül meggyőzött minket, hogy sötétség nélkül nem létezik fény sem. Hogy azok, akiket szeretünk, mindig ott vannak velünk, még akkor is, ha ez számunkra nem látható. Hogy nincs fontosabb a barátságnál és a szeretetnél.
A gyerek szavát, hiába is őszinte, nem hallják meg, akik elfelejtettek hallani.
Harry karakterének igen kevés szabad akaratot osztottak, nem igaz? A születésétől kezdve elrendeltetett az egész sorsa. Ismerős? Hát persze. Mi, hétköznapi emberek is hajlamosak vagyunk néha-néha elcsüggedni, hiszen megszületünk, felnövünk és megöregszünk. Ez a sorsunk, ez van. De Harry példája a legjobb példa mind közül arra, hogy a rágódás és önsajnálat nem a járható út. Tedd, amit tenned kell, utána jöhet a többi.
Az öröm mindig segít rajtunk, akkor is, ha teljes a sötétség, mert a sötétséget elűzi a fény.
És hogy ő maga mit tanított? Hogy sosem szabad feladni. Sosem. Egy olyan világban, ahol a Joanne Kathleen Rowling helyett inkább J. K. Rowling néven kellett kiadnia a könyveit, nehogy hátrányos megkülönböztetés érje csak azért, mert nő, napjaink egyik legsikeresebb írójává nőtte ki magát. Egy olyan világban, ahol a gyerekkönyv számba sem veendő, 7 best sellert írt (és a sikersorozatnak nincs vége). Egy olyan világban, ahol a fiatalok már csak a kötelezőket – azokat se nagyon – veszik a kezükbe, milliókkal szerettette meg az olvasást. Van ennél inspirálóbb dolog a világon?
Azoknak, akik most ismerkednek a Harry Potterrel
A Harry Potter sorozatot mindenkinek olvasnia, vagy legalábbis látnia kell egyszer az életben. Persze, más dolog volt együtt felnőni Harryvel, Ronnal és Hermionéval. Más volt órák hosszat sorban állni a könyvesbolt előtt – gyakran éjszaka – csak azért, hogy megkaparintsuk a legújabb kötetet. De sosem késő, emberek! Nem kell, hogy mindenféle mögöttes tartalmakkal ruházzuk fel a sorozatot, nem is kell belelátnunk semmit, egyszerűen csak próbáljuk meg élvezni. (Egy újranézés egyébként mindig pont jó ötlet!)
Képek: 1 2 3
