Dr. Jekyll boszorkánykonyhája

Mindenki ismeri a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete című híres-hírhedt regényt. A történet a tisztes polgáréletet élő orvosról szól, aki azzal kísérletezik, hogy láthatóvá tegye énje sötét oldalát. Éjszakánként átoson laboratóriumába, ahol megissza azt a bizonyos elixírt, amitől átváltozik Mr. Hyde-dá, a London utcáin garázdálkodó szörnyeteggé. Eredeti célja persze nem a Gonosz előhívása volt, hanem személyiségének „desztillálása”, azaz a Jó kiválasztása. A megsemmisítésre ítélt árnyék-én azonban megbosszulta gazdája gesztusát, és a legváratlanabb pillanatokban tört elő belőle.

De mit tudhatunk a rémmese szerzőjéről, Robert Louis Stevensonról, s a mű keletkezéséről? A skót szerző elsőként a Longman's Magazine-be – ahol például Kipling is cikkezett – szánta munkáját, ám a szerkesztő úgy döntött, hogy „shilling book”, azaz filléres könyv formájában dobja azt piacra. Karácsonyra tervezték a megjelenést, de elkéstek: a kereskedők már más kiadványokkal töltötték föl a boltok polcait. Longman megvárta hát az újévet. Csak a The Times 1886. január 25-i kritikájának elolvasása után figyelt föl a publikum az izgalmas sztorira. Innentől kezdve aztán töretlen volt a siker: csak az első fél évben 40 ezer példány fogyott a kiadványból.
A családban élő legenda szerint – melyet az író mostohafia, Lloyd Osbourne terjesztett – a regény elkészültéhez mindössze három nap kellett. Stevenson a művet először feleségének mutatta meg, ám annak nem tetszett. A horror megálmodója ezután széttépte kéziratát, és újabb változatot írt. Állítólag ez is három napot vett igénybe. Ám ha behatóbban vizsgáljuk Stevenson levelezését, kiderül: a három nap valójában tíz hetet jelentett.
Szintén a legenda adja hírül, hogy Stevenson egyenesen megálmodta a sztorit. Ebben már van igazság, mert a megjelenés után a New York Heraldnak a következőket nyilatkozta:

„Egyik éjjel álmodtam meg a történetet, nem pontosan úgy, ahogyan leírtam
[…] amit Dr. Jekyllről álmodtam, mindössze annyi volt,
hogy egy embert vitrinbe szorítottak, s ő olyan gyógyszert vett be,
aminek hatására másik lénnyé változott.”

A skót literátort gyerekkorától foglalkoztatták az álmok és a Gonosz mibenléte. Befolyásolta ebben kálvinista hagyománya, valamint a skót ördögűzési szokások ismerete. Ezenkívül nem egy esetben drogokkal is élt. Leveleiben azt is elárulja, a regény írásának idején éppen a laudanum (a viktoriánus korszak kedvelt ópiátja) rabja volt.

1888-as esszéjében (A Chapter on Dreams) a tudatalattiról beszélt. Baráti beszélgetései során pedig többször említette, hogy kis álommanók („Brownies”) szokták megzavarni, rémálmokat okozva. Nemcsak megélte és megírta a módosult tudatállapotokat, hanem olvasott is róluk. Ismerte Freud egyik mesterének, Jean-Martin Charcot-nak a hisztériáról és az erkölcsi beszámíthatatlanságról szóló kutatásait. Mindezek ellenére felesége, Fanny állítása szerint Stevenson francia lapokban olvasott olyan történeteket, amelyek a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetének megírására inspirálták.

Szerző: Arany Zsuzsanna

Kép forrása: 1, 2.

---

---