Budapesti szaunaszínház
Unalmas kedd délután a szaunában. A szokásos beszélgetések. A bohókás nagymamák megint felemlegetik, hogy emlékszel, amikor a háború után először jöttünk az uszodába, és a háború viharait átélt, régi szekrények és ablakok sokkal, de sokkal jobbak voltak, hát miért kellett lecserélni. Az öregurakról ismét sorra kiderül, hogy Európa-bajnok súlylökők vagy bokszolók voltak, de lemondtak sportkarrierjükről, mert épp a doktori disszertációjukat írták. Az idegenszerű arcvonásokkal rendelkező, de magyarul hibátlanul beszélő bácsitól megint megkérdezi valaki, honnan jött, ebből ismét élénk csevegés alakul ki, és a tatár-magyar barátság szokás szerint a tetőfokára hág itt, a szaunában, a tatárjárásról mindenki tapintatosan hallgat.
Századszor is szó esik hosszan tartó lábbetegségekről és régi sérelmekről, mert nekem, drágám, olyan jellegtelen az arcom, hogy maga soha nem ismer meg. Mint mindig, elegáns idősebb hölgyek is vannak, csakis divattervezők vagy táncosnők lehettek valaha. Ma is sopánkodnak, hogy csak műanyag poharat lehet behozni a szaunába, pedig hozzájuk a kristály illik. Az öregurak duplán élvezik az életet: leplezetlenül megbámulják az összes bikinis nőt, és közben fociról beszélnek. Én már csak Pénzügyőrre járok, oda is csak azért, mert van a büfében az a jó kis hengeres fasírt. Holnap jól elverjük a románokat, vagy nem. Az öregek századszor is megosztják egymással a szaunázással kapcsolatos bölcs tanácsokat, az a lényeg, hogy még azelőtt menj ki, mielőtt infarktust kapnál. Egy fiatalember is közbeszól, tudják, mi a jó a szaunában? Az hogy itt nem ciki izzadni.
A gimnazisták is a szokásos húrokat pengetik. Izzadsz-e már jól, hátperszehogyizzadok, engem a méreg tart össze, én a méregben hiszek, pedig le kéne szokni a dohányzásról, á, most olvastam valahol, hogy ha leszoksz az ivásról, a cigiről meg a nőzésről vagy pasizásról, akkor nem élsz tovább, csak hosszabbnak tűnik, mert úgy annyira unalmas a ’zélet, á, lehet, hogy pár év múlva már annyira megöregszünk, hogy inni már nem akarunk, csak kertészkedni, ja, lehet, már ha megérjük. Majd jön a szokásos dialektikus bölcselkedés. A boldogság meg a szenvedés mindig kéz a kézben jár, hát nem? És a szokásos keddi metaforateremtés: az egész élet meg főleg a szerelem olyan, mint a szauna, kapsz meleget is, hideget is, és a végén megedződsz, mint az acél.
Valaki ezen a kedden is megkérdezi, kinyithatja-e a szaunaajtót, mert túl meleg van. Az izzadó nagyérdemű felhördül, a kérdező visszahőköl. De ekkor kivágódik az emlegetett ajtó, és az unalmas kedd délután egy csapásra megváltozik. Bevágódik két kigyúrt, tetovált fiatalember, akiket még soha nem láttak itt. Végre valami újdonság! A bohókás nagymamáktól a metaforateremtő fiatalokig mindenki elhallgat, szomjú kíváncsisággal csüngnek az új páros exhibicionista tagjának szavain, az izgalom szinte tapintható, mint egy vébédöntőn. Nem kell csalódniuk, tényleg új színfolt tette be tetkós lábát a szaunába.
Hát, figyu, a csajhelyzettel most megint bukta van, de majd nyárra be kell erősíteni. Vágod, az a gáz, hogy a magyar csajok csak pénzért meg kokainért mennek el veled, aztán Budapest meg már tele van fekákkal, és érted, azoknak annyi kokainjuk van, mert tudod, behozzák, szóval annyit egy magyar srác a fizetéséből nem tud venni. De majd nyárra beerősítünk. Cserébe idejön az a sok kínai nő, vannak köztük jó kis faros-begyes nők, de azok meg magyarokkal nem ismerkednek,vágod.
Neten is lehet csajozni, de nekem nincs otthon netem, mert minek fizessem minden hónapban, meg amúgy is a net csak elveszi az ember idejét a tévézéstől meg a tanulástól. De azért jó az a net, mert olyan csajokat lehet felszedni, érted, olyan keleti csajokat, üzbégek, örmények, ukránok, észak-kínaiak, tadzsikok, azok ide akarnak jönni, mert nekik Magyarország az már nyugat, tudod, mint a magyar csajok is, ha van már egy angol középfokjuk, mennek nyugatra, mert ott már azzal frankó munkát lehet találni. De most amúgy lesz otthon számítógépem, és képzeld, olyan lesz, hogy kompatibilis, idegen szóval, azt jelenti, hogy újszerű.
Ja, az a csaj meg, tudod, az a csaj, na, azt buktuk. Az a csaj már annyira bekattant a szar kajáktól, tudod, a sok joghurttól meg müzlitől meg a reklámoktól, annyira bekattant, hogy a végén már három faszija volt egyszerre. Aztán annyira bekattant, hogy kiment a faszijával Hollandiába. Szóval azt buktuk, de majd nyárra beerősítünk.
Az izzadó nagyérdemű hálás döbbenettel forgatja mind a tizennyolc szemét, kínjában tornáztatja mind a kilencven lábujját, hitetlenkedve húzza fel mind a tizennyolc szemöldökét, és kilenc szája elé kilenc kéz repül a kitörni készülő röhögést leplezendő.
Az előadó távozik. A közönség előbb illően kineveti magát, majd megbeszélik, hogy a külföldi nőknél több esélye van a tetkósnak, mert azok legalább nem értik, miket hord össze. Közben az előadó egy magyar csajt fűz a zuhanyzóban, neked régebben, mikor még a fitnessbe jártál, jobb melled volt, nem? A lány gondolkodás nélkül visszavág, nem, régen is volt bal mellem.
Reméljük, bérletet vettek a tetkósék. Akkor soha többet nem lesz unalmas kedd délutánunk a szaunában.
Szerző: Klein Szilvia
