Alföldi Róbert új arca
Alföldi Róbert sokoldalú, és fáradhatatlan művész. Mégis, mintha mostanában kevesebbet hallanánk felőle. Sikerült elcsípnünk egy különleges kiállításon, ahol sok mindenről beszélt nekünk, egy új arcát is megmutatva.
A Mai Manó Ház közelmúltban megnyílt kiállításán új oldaláról ismertük meg Alföldi Róbertet. „A múlt szabadsága - Válogatás Alföldi Róbert fotógyűjteményéből - Neoavantgárd fotóművészet Magyarországon az 1960-as évektől napjainkig” című bemutatón április végéig tekinthetjük meg a népszerű színész, rendező hosszú esztendők során, kalandos úton összegyűjtött gyűjteményéből kiállított fotókat. A kiállítást máris nemzetközi érdeklődés kíséri.
-Hogyan jött az ötlet a 60-70 es évek avangard képeinek gyűjtéséhez? Mi inspirálta a korszak feltárásához?
- Véletlenül rátaláltam Szilágyi Sándor: Neoavantgarde tendenciák a magyar fotóművészetben című könyvére és ez a könyv az adott korszakot tárgyalta. Ez a gyűjteményes kötet olyan mélyen és zsigerien érintett, hogy elkezdtem felkutatni a könyvben szereplő munkákat.
- Milyen élményeket szerzett a fotók felkutatása során? Mennyi idő alatt gyűjtötte össze kiállításon látható kollekciót?
- Hét év alatt gyűlt össze az anyag, és mivel minden egyes fotómunkát magam kutattam fel és kerestem fel a művészt, vagy annak örököseit, számtalan barátság, és nagyon mély emberi beszélgetés kötődik a gyűjtéshez.
- A fotógyűjteményéről egy könyv is megjelent. Részt vett ennek szerkesztésében is?
- Természetesen. Mivel az én anyagom kerül ki a nyilvánosság elé, én is vagyok felelős azért, hogy milyen minőségben és alapossággal készül egy ilyen album. Nagy segítségem volt az album és a kiállítás kivitelezésében is Kolozsváry Marianna, aki a kiállítás kurátora is. Az ő áldozatos és akadályt nem ismerő munkája hozta létre mindkettőt.
- Mi lesz a sorsa a gyűjteménynek?
- Visszakerül hozzám, utána remélhetően elindul nemzetközi útjára.
- Mit rendez Ausztriában? Van-e különbség a magyar és az osztrák színészekkel együtt dolgozni?
- Molière: Tartuffe című művét. Nincs nagy különbség, leszámítva természetesen, hogy más nyelven beszélünk.
- Meddig marad ott? Milyen tolmács segítségével rendezni? Más országban is várják?
- Február végéig maradok Ausztriába. A jó tolmács, olyan, mint a saját személyiségem meghosszabbítása. Lengyel Anna, akivel nem most dolgozom először, pont ilyen, de hasonlóan egy húron pendültünk Urbán Alexandrával is, aki Koreában volt a tolmácsom, az osztrák munka előtt. A Tartuffe után Münchenben és Avignonban rendezek operát.
- Milyen teendői lesznek Magyarországon?
- A Centrál Színházban kezdem el a My fair Ladyt, ahol Higginst játszom, aztán pedig elindul az új évad, Bábszínház, Radnóti, és egyéb különleges produkciók, egészen 2017 végéig.
- Bebizonyította, milyen sokoldalú tehetség. Szeretne még újabb területekre „kirándulni”?
- Ha kell, hogy legyen új terület, azt majd hozza az élet... Nyitottnak kell maradni, és akkor mindig történik valami.
Szerző: Mezei Éva.
