Főszerepben: ÉN! - Önkép, önbecsülés, önbizalom, önértékelés

„Az ember az egyetlen olyan élőlény, aki úgy gondol magára, mint aki bizonyos képességekkel, tulajdonságokkal rendelkezik, akinek céljai, törekvései vannak. Ezt az önmagunkról szóló, érzelmekkel átszőtt ismeretet nevezzük önképnek.” – írja a Pszichológia pedagógusoknak című szakkönyv.

Önképünk fejlesztésében szerepet játszanak a következők:

• önbizalom: Az a tulajdonság, hogy valaki bízik a saját képességeiben.
• önbecsülés: Az a lelki magatartás, tény, hogy valaki tudatában van saját emberi értékeinek.
• önértékelés: Az ember kritikai megítélése és minősítése önmagáról, képességeiről, tevékenységéről, magatartásáról. A folyamatos önmegfigyelésen és önellenőrzésen alapuló önértékelés lehetővé teszi az egészséges, személyiségre jellemző önismeret és önbizalom kialakulását, az önirányítás képességének fejlődését.

Önképünket nemcsak magunk, hanem környezetünk is befolyásolja. Annak függvényében, hogy mit gondolunk mi magunkról, illetve mit gondolnak rólunk mások, négy kategóriát különböztetünk meg: nyílt, zárt, sötét és vak típusokat (Johari-ablak).
A nyílt kategória, avagy a nyilvános „én” az egyén viselkedésének azon része, amely mind számára, mind a vele kapcsolatban állók számára ismert (pl.: név, fizikai megjelenés, családi, munkahelyi információk).
A vak kategória a személy viselkedésének és stílusának azon aspektusait tartalmazza, melyek mások számára ismertek, de az „én” számára nem (pl.: ha valakinek állandóan negatív megnyilvánulásai vannak, de neki nem tűnik fel).
A zárt kategória (vagy „rejtett én”) azt foglalja magában, melyet a személy tud, de mások előtt nem tár fel, vagyis az itt található dolgok titkosak (pl.: betegség, rossz szokások, vélemények másokról).

A sötét terület megközelíthetetlen mind az „én”, mind a vele kapcsolatban állók számára, csak bizonyos egyedi körülmények hatására törhet felszínre (tudatalatti). A sötét területet nem lehet tudatosan szabályozni vagy megváltoztatni.
Az önismeret célja az, hogy a nyílt terület minél nagyobb, a vak és a zárt területek pedig minél kisebbek legyenek.
Önértékelés szempontjából megkülönböztetünk pozitív illetve negatív önértékelésű embereket.
A negatív önértékelésű emberek felnagyítják saját negatív tulajdonságaikat. Érzékenyen fogják fel a környezet negatív jelzéseit, ingerlékenyek. Védekezésre, támadásra készek, nehezen alkalmazkodnak.

Ezzel szemben a pozitív önértékelésű emberek kevésbé veszik észre saját negatív tulajdonságaikat. Nem igazán érzékenyek a környezetük külső negatív jelzéseire, inkább kicsinyítik, mint felnagyítják azokat. Jó viszonyra törekszenek mindenkivel, konfliktusaikat sikeresen elsimítják, képesek jól beilleszkedni közösségekbe.
Az, hogy melyik csoportba tartozunk, csak rajtunk áll. Véleményem szerint életünk során megtapasztaljuk mindkettőt, majd tudatosan eldöntjük, melyikbe szeretnénk tartozni. Ez nem jelenti azt, hogy néha nem bizonytalanodunk el, csupán az élethez való általános hozzáállásunkat tükrözi.
Az egészséges önkép illetve önértékelés kialakításához elengedhetetlen a jó önismeret, környezetünk állandó visszajelzései, a megélt sikerek és kudarcok feldolgozása és az önmagunkba, a változásba vetett hit.
Sok sikert ezen az élethosszig tartó úton!

Szerző: S. Tóth Márta