Karácsonyi vásár okosan – tippek és trükkök az elszántaknak
A karácsonyi vásár olyan mint egy vurstli: nagyon jó és egész évben várjuk, de azért elég sokba is kerül. Vegyük először sorra, hogy miért megyünk, mit várunk a karácsonyi vásártól és mi az, amire feltétlenül vágyik a szívünk.
A karácsonyi vásáros forralt bor
Nos, a forralt bor kétségkívül a tél legjobb dolga, egyesek – természetesen nem mi, csak hallottunk róla, hogy léteznek ilyenek, valahol, ki tudja hol – már az első őszi szellő beköszöntével ráfüggenek a forralt borra. Talán túlzásnak hangzik, de tényleg egyfajta függés, mert finom és meleg, édes és bor és folyton gondolunk rá (nem mi!). Nem is kizárt egyébként, hogy ez valami angyali csoda. Viszont az vele a helyzet, hogy egy karácsonyi vásáron nagyon drága. A frekventáltabb helyeken akár 1000 Ft körül is lehet egy pohárral, és akkor még mindig nincs rá garancia, hogy finom is lesz. Logikus lépés lenne tehát nem venni. De kit áltatunk, hát ez a lényeg. Úgyhogy amit tenni tudunk, az az, hogy alaposan körbenézünk, hiszen akár az egymás mellett lévő bódék között is lehet árbeli különbség, ami kicsiben talán nem tűnik soknak, de ahogy megtelik a poharunk az ár is sokszorozódik. És egyáltalán nem törvényszerű, hogy a legdrágább lesz a legfinomabb.
De mi van akkor, ha nem az érzelmeink által vezérelt karácsony mániákusok vagyunk és esetleg a józan ész is felmerül, mint opció? Főzzünk otthon! De tényleg. Egyrészt – bár ezt sosem vallanánk be senkinek – a forralt borhoz nem kell drága vagy egyáltalán minőségi bort vennünk, lehet, hogy van valami különbség, de legyünk őszinték, nem érdekel. 7,5 dl forraltbor ezer forint alatt, pontosan annyira édes, amennyire mi szeretjük, a kedvenc bögrénkből ihatjuk és még fel sem kell öltözni hozzá. Plusz! A lakásnak csodás illata lesz tőle.
A korgó gyomor
Ezer éve kutyagolunk már a karácsonyi vásáron bódéról bódéra, embert lökünk fel ember után, kérjünk a bocsánatokat ezrével, fázunk és fáj a lábunk, hideg van és folyik az orrunk. Mire vágyik ilyenkor az ember? Mi tudna mosolyt – na jó, hát nem mosolyt, mert az arcunk le van fagyva, de egy fintort – csalni arcunkra? A vacsora. Gyerekként is csodás volt, amikor valamilyen okból kifolyólag nem anya főzte a vacsit, hanem valahol máshol ettünk vagy pizzát rendeltünk, és felnőttként, amikor a mi lelkünket nyomja a családunk táplálása, vagy legalábbis önmagunk táplálása, ugyanannyira izgis máshol enni. Meg aztán, szeretjük is a pocakunkat. És véletlenül pont ezer olyan bódé van, ahol ehetnénk egy kis valamikét. Egy kis hurka-kolbászt, kürtőskalácsot, kenyérlángost, húsokat, sültkrumplit... de inkább mindannyiunk érdekében legyen ennyi elég a felsorolásból.
Ez a kis vacsorka azonban nem lesz olcsó, általában ételes bódéból jóval kevesebb van, mint forraltborosból, talán olyan három-négy sült húsos, egy-kettő kenyérlángosos és szintén hasonló mennyiségű kürtőskalácsos a megszokott. Nagy árkülönbségekre ne számítsunk, azonban az adagok változhatnak, nyilván a minél több, minél olcsóbban lesz a nyerő, de azért nem feltétlenül az ár a mérce. Vannak például olyan helyek, ahol lehet, úgymond menüben kérni a kolbászt, szósszal és kenyérrel, esetleg sültkrumplival. Ez mindenképpen jobban megéri, mint keresni, hogy hol olcsóbb egy szál. Plusz nem valószínű, hogy nagy minőségbeli különbségek lesznek, úgyhogy amiatt nem is kell aggódni.
A hasznosabbnál hasznosabb apróságok
Na, hát ez egy nehéz kérdés, és elég sokan vannak, akiket ez nem is érint. De én most nem a szerencsés kevesekhez szólnék. Van ugyanis az az érzés, hogy ’itt vagyok, most ezen ne spóroljak már, ezen nem múlik semmi, tök jó emlék lesz, tudom is hol a helye’. És ez a rövid története annak, hogyan vettük meg 63. mézgyertyánkat, 9. levendulás szappanunkat és a 16. mosolygós fakanalunkat, plusz a negyedik, de ez pont nagyon fontos, mert olyan szép karácsonyi vásáros hűtőmágnesünket. Mert természetesen emlékezni fogunk, hogy hol vettük és örökké meg fogjuk becsülni. Szeretni és tisztelni fogjuk, kiemelt helye lesz a lakásunkban és a szívünkben. Kivéve, hogy fél év (fél hónap) múlva már csak pakolgatni fogjuk őket egyik helyről a másikra, mert sehol sem igazán férnek el, és jó tudom, hogy ez a gyertya angyalos volt és irtó cuki, de attól még sajnos egyáltalán nincs rá szükségünk. És mindezt tudjuk pontosan, mert nem vagyunk hülyék és ismerjük magunkat, de ez olyan, mint a majd holnap elmosogatok. Már abban a pillanatban tudjuk, hogy nem fog megtörténni, hiába ígérjük meg magunknak, hogy most nem veszünk semmi hülyeséget, felesleges is áltatni magunkat..
Hogy mi a tanács a mániákus gyűjtögetőknek? Inkább ne is nyomaszd magad azzal, hogy most istenbizony nem veszel semmit. Mert fogsz. De ha már veszel valamit, akkor legyen az egy ajándék valaki másnak, vagy egy apróság, vagy valami tényleg hasznos, esetleg egy karácsonyfa dísz, vagy egy bögre a konyhába. Lehetőleg minél kevesebb pénzért, mert csak azért, mert mi hiszünk magunknak még egyáltalán nem biztos, hogy tényleg hasznos is a szerzeményünk. Magadat tudod a legkönnyebben átverni.
A karácsonyi vásáros tömeg
Vannak olyan türelmes és jó lelkű társaink, akiket nem bosszant fel a tömeg. Felfoghatatlan, hogyan léteznek, de vannak ilyenek. Azoknak viszont, akik nem tartoznak közéjük és utálják a tömeget és a lökdösődést, de azért szeretnének részt venni a vásáron, nagyon nehéz dolguk van. Mert egyszerűen nem érdekli az embereket, hogy a lábuk alatt vagy. Ha nem ugrottál arrébb időben, akkor annyi. És utána hiába morogsz, már senkit sem érdekel. A sorban eléd vágnak, menet közben tötyörögnek előtted, megállnak a fősodorban fotózkodni, szelfizni, blokkolják az utat, tömegekbe verődnek a bódé előtt, amit te is meg szeretnél nézni. A pumpa meg csak megy és megy és megy fel benned. Mit lehet tenni ilyenkor? Kézenfekvő megoldás lenne kiakadni, és kijelenteni, hogy hazamegyek én ezt nem bírom, és fortyogni, ameddig jobban nem leszel. De akkor kimaradsz a buliból. Lehetsz akár egy is közülük, de azért a lökdösődést, előzgetést nem mindannyiunk lelke bírja el, úgyhogy ez sem az igazi.
Na, de van egy tökéletes trükk, amit nyilván nem én találtam fel, de tényleg jó: menj a másik oldalon. Valahogy mindig úgy alakul, hogy az egyik oldalon sokkal többen vannak, mint a másikon, pedig ugyanaz van mindenhol. Egyszerűen csak át kell menni a túloldalra és kész. Ha ez az opció nem létezik, akkor meg lehet sírni, de én úgy vettem észre, hogy az nem célravezető.
Nos, ezekkel a tanácsokkal indítunk titeket utatokra, bátor forralt bor fogyasztó fagyoskodók. De ne feledjétek, hogy igazából nincsenek szabályok, ne hagyjátok, hogy az év egyik legjobb dolgát elrontsa akármi is.
kép: flickr.com
