Máris hiányzol (Miss You Already)
Jess és Milly gyerekkori legjobb barátok, barátságuk az iskolapadban kezdődik, hogy aztán egész életen át egymás legfőbb támaszai legyenek, bármi is történjen.
A vadóc, hangadó típusú Milly várakozásaikkal ellentétben, elnézve cseppet sem konszolidált magánéletét, családot alapít, Jess azonban éveken keresztül hiába várja, hogy a gólya megérkezzen hozzá is. Egy napon Milly váratlan hírrel jelentkezik Jessnél, ami nemcsak Milly, hanem Jess életét is befolyásolja majd, próbára téve eddigi életük során mindent kiállt barátságukat. Hogyan birkóznak meg az új helyzettel, amikor egyikük addigi teljes, boldog élete összeomlani látszik, a másikuk egy régen vágyott dolog beteljesülése felé halad? Alapvetően erről szól ez a napjaink Londonjában játszódó film, a barátság erejéről, de a változásról is, hogy sokszor olyan helyzet elé állítja az embert az élet, amivel nem könnyű, ha ugyan lehetséges megküzdeni.
A film az elején a Drew Barrymore alakította Jess visszaemlékezésein keresztül, vicces flashbackekben vázolja megismerkedésük történetét és azt, hogy váltak a legfontosabb személlyé egymás életében. A legkönnyedebb része a filmnek kétségtelenül ez, mert aztán egy hajtűkanyarral átvált a film néha szinte dokumentumfilmszerű, drámai képsorokba, amiket nem könnyű végignézni.
A film tipikusan angol, sok a Mike Leigh-filmekre emlékeztető, nagyon is életszerű jelenet, ami mindenképpen pozitívum, nagy kár, hogy ezt nem sikerült jobban kiaknázni. Azért akadnak szórakoztató részek és olyanok is, amelyek egyedi ízt adnak a filmnek (Utalások Emily Brontë Üvöltő szelek című regényére, ami mindegyik lánynak a kedvence volt és ennek kapcsán Milly spontán szervezett utazása az angol mocsárvidékre vagy az ikonikus jelenet, ahogy a taxiban együtt éneklik a Losing My Religiont a R.E.M.-től), alapjában véve a tartalom nem sokban különbözik a Bakancslistától (The Bucket List) vagy az idén bemutatott, Penélope Cruz főszereplésével készült Mamától.
A készítők a keretes narrációval próbálták személyessé tenni a történetet, ez valahogy mégsem működik, nem kerülünk különösebben közel a szereplőkhöz, amit még szintén nagyon hiányoltam, az a mellékszereplők jobb kidolgozottsága, még akkor is, ha a fókusz a két nő kapcsolatán van, ebből sokkal többet lehetett volna kihozni. Nem a színészi játék az oka ennek, bár a két színésznő közti kvalitásbeli különbség eléggé nyilvánvaló, Toni Colette mindig remek, most is a maximumot hozza ki Milly karakteréből, a közös jeleneteknél szinte elnyomja Drew Barrymore-t, de ő is tisztességesen odateszi magát, így ebből a szempontból nincs gond a filmmel, inkább a forgatókönyv az, amit lehetett volna jobban megkomponálni, kicsit feszesebbre húzni.
Végső soron, van a filmnek mélysége és tartalma, maradandó jelenetekkel, jól megválasztott filmzenével, mégis, nem ez lesz az, amit a polcról újra és újra leemelek majd.
Szerző: Szelőczei Ágnes
Fotó: IMDB
