A rohanó életmód előnyei és hátrányai

Egyre hatékonyabbak vagyunk mind a munka mind az ügyeink intézése során, valamint sok már téren az életben, melyekben az elkövetkezendő generációk még hatékonyabbak lesznek majd. Szinte már gyermekkorban belénk vésődik a pörgés, nyüzsgés az egymást követő nemzedékek egyre több tevékenységet végeznek egyszerre, gyakrabban váltogatják a mindennapi élet „szerepeit”.

Jelenlegi korunkban egy adott időtartam alatt sokkal több információt dolgozunk fel és adunk át egymásnak, mint például 50 vagy 100 évvel ezelőtt. A felgyorsult információcserének az egyik következménye a mélység vagy alaposság elvesztése a tartalmak érdektelenné válása. Gyakran észrevehetjük, hogy egyre kevésbé van időnk mélyebben átgondolni a hallottakat és szinte azonnal véleményt tudunk vagy kell formálnunk.

Az emberei kapcsolatok terén szintén ez a helyzet. Egyre több felszínes ismeretség, barátság alakul ki, amik ha megszűnnek, hiányérzetet hagynak maguk után, még ha látszólag minden meg is történt bennük, amit elvárunk tőle. Az emberi érintkezések kibontakozását és teljességét nagymértékben meghatározza az idő és tér, ami a rendelkezésünkre áll. Ez a két dolog pedig alapvetően hiányzik vagy nagyon kis mértékben van jelen egy metropolisban élő 21. századi ember számára. Abban az esetben is ha számunkra fontos emberrel beszélgetünk, az óránkat bámuljuk, hogy nem késünk e majd el, gondolkodunk a későbbi teendőinken ahelyett, hogy elengednénk és átadnánk magunkat a pillanat örömének.

Ebben a gyors világban valamennyien ki vagyunk éhezve arra, hogy értékesnek fontosnak érezzük magunkat vagy valami nyomot hagyjunk magunk után. Szomorúan tapasztaljuk azonban az ördögi kört, amiben egyre gyorsabban rohanunk, így a teljesen üresnek érezhetjük életünket. Valószínűleg az is lehet az oka, hogy azt hisszük, az értékek kívülről ragadnak ránk, körbevesszük magunkat értékes tárgyakkal, emlékezetesen helyekre látogatunk el, ahelyett, hogy mi magunk tennénk értékessé a perceinket, éveinket, a fennmaradó időnket.

A recept nagyon egyszerű, próbáljunk meg egy kicsit a háttérbe húzódni, hogy közben a másik, akivel beszélgetni szeretnénk, érezze azt, hogy fontosnak tartjuk azáltal, hogy teret adunk neki és elkezdhessen kibontakozni. Így tudni fogja, hogy értékesnek számunkra fontos személynek tartjuk őt. Ehhez a két legfontosabb eszközünk a türelem, hogy meghallgassuk valamint az empátia. Az empátia mindenkiben megvan, meglehet, nem mindenki használja ki. Furcsa módon úgy fejleszthetjük, hogy néha szánunk időt arra, hogy elgondolkozunk életünkön.