Viktória uralkodása feketén-fehéren
1839 és 1901 között, míg a koronát viselte, a Brit Birodalom aranykorát élte, olyan erős gazdasága volt, mint azelőtt és azóta egyetlen államnak sem. És még ennél is sokkal többet jelent a viktoriánus éra, melyre minden angol kellemes nosztalgiával gondol vissza.
Születésekor csak 5. volt az öröklési sorrendben, angolul is csak 3 éves korában tanult meg, német anyanyelve után. 18 éves korára mégis az angolok királynője lett, és maradt is, egészen a következő század legelejéig.
Az utókor számára a viktoriánus korszak egyet jelent Anglia legdicsőségesebb korszakával, és a szigorú erkölccsel, ahol a nőknek még a bokájukat sem volt szabadott megmutatni. Bár a köztudatban Viktória népszerű királynőként maradt meg, férje és anyja 1861-es halála után több éven át visszavonult a nyilvánosságtól és közfeladatoktól, élete végéig feketében járt, és csak a windsori özvegyként nevezték. Ezt az időszakot kivéve, amikor népszerűsége jelentősen megcsappant, Nagy-Britannia egyik legnagyobb formátumú uralkodójaként gondoltak rá.
A világ ura
A Brit Birodalom szokatlan módon aktív külpolitikát folytatott a korszakban. Fő céljuk az európai hatalmi egyensúly megőrzése, és a terjeszkedni vágyó orosz birodalom visszaszorítása volt. Ez utóbbit sikerült is elérni az 1853-as krími háborúban. Az ott hősiesen harcoló katonák megjutalmazására Viktória megalapította a magáról elnevezett keresztet.
Az 1878-as berlini kongresszuson, a megroppanó oszmán birodalom hatalma alól felszabaduló területekről rendelkeztek, úgy hogy leginkább angol érdek érvényesült. Meggátolták az oroszok előretörését, maguknak pedig megszerezték Ciprust.
A Brit Kelet-Indiai Társaság elnyomása alatt álló India lakossága 1857-ben lázadt fel. Az átalakuló viszonyok után 1876-tól Viktória az India császárnője címet is viselte, s a területet a birodalom ékköveként emlegették.
A korszak sötétebb oldalát mutatja a két angol-búr háború, melyeket a dél-afrikai arany- és gyémántbányák megszerzéséért folytattak. Az erőfölényben lévő angolok kegyetlenül bántak az ottani lakossággal, a búrokkal. A nőket és gyerekeket elkülönítették és embert próbáló körülmények között tartották őket. Gyakorlatilag ez nevezhető a történelem első koncentrációs táborának.
A váltógazdálkodás kialakulása
A 19. században formálódott meg az angol konzervatív és liberális párt. Előbbi képviselője Benjamin Disraeli, míg utóbbié William Gladstone. A két politikus egymást felváltva többször is betöltötte a miniszterelnöki tisztséget. Viktória szívéhez a konzervatív párt állt közelebb, mely a régi társadalmi értékek és rendszer megőrzésén munkálkodott, aktív, terjeszkedő külpolitika mellett. A liberális pártnak sok reformot sikerült keresztülvinnie, például a választójog kibővítését, és a titkos szavazás bevezetését, élen járva Európában a legdemokratikusabb rendszer kialakításában.
Megállíthatatlan fejlődés
A királynő uralkodása alatt Anglia a leggyorsabban iparosodó országgá vált. Viktória idején terjedt el a gőzgép, jelent meg a távíró és a fotográfia. Gombamód szaporodtak a gyárak, növekedtek a városok és jelent meg a munkásosztály, mint új, politikai jogokat követelő társadalmi réteg.
Az ipari fejlődés találmányait vonultatta fel 1851-ben Londonban az első világkiállítás, melyen 28 ország több mint 32.000 termékét mutatták meg. Az alig fél évig tartó rendezvényre látogatók száma meghaladta a hatmilliót.
Az itt összegyűlt tárgyak voltak a mai Viktória és Albert Múzeum alapgyűjteménye, melynek elődje a világ első iparművészeti múzeumaként már 1852-ben kinyitotta kapuit.
A színhelyül szolgáló Kristálypalota Joseph Parton tervei alapján készült, melyet a Hyde Parkban állítottak fel. A kiállítás ellenzői azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy az épület a rendezvény végével elbontható legyen. Miután az épületet darabjaira szedték később ismét összeállították és megcsodálhatták egészen 1936-os leégéséig.
A békeidők boldogtalanjai
Viktória uralkodását szokás az angol békeidőknek nevezni, ám nem mindenki volt annyira megbékélve vele. A királynő ellen összesen hét merényletet követtek el. 1842-ben a londoni Mallon egy férfi pisztolyt fogott rá, de végül nem húzta meg a ravaszt. Viktória kíséretében másnap ismét ugyanarra kocsikázott, és titkos számításuk bevált. A merénylő megint támadott, de sikertelenül: a rendőrök elfogták. Pár évvel később egy ír munkanélküli akarta megölni az uralkodót, de van egy költő is a listán, akinek dicsőítő versét Viktória visszautasította. Sőt, egy frontról hazatérő elmeháborodott katona is rátámadt, akit két etoni diák kapott el, és ütlegelték esernyőikkel, még a rendőrség ki nem érkezett.
Szerző: Tegdes Péter
