Alattomosan, tudtunk nélkül törnek ránk
Az érintettek többsége nem is tudja megkülönböztetni, hogy az adott kényszeres cselekvés megszokás vagy komoly függőség. A környezetükben élők csak legyintenek rájuk, drogosnak és idiótának nevezik őket, segítő kezet viszont nem nyújtanak.
A legnagyobb probléma, hogy a szenvedélybetegség egyik leggyakoribb jele a mindentől és mindenkitől való elfordulás. Bezárkóznak, a családtagok, barátok pedig azt gondolják, hogy maga az egyén ilyen természetű. Ha azonban a beteg nem kér segítséget, a vele élők pedig nem ajánlanak segítséget, akkor nincs kiút.
Mitől alakulhat ki?
A szenvedélybetegség egyike azoknak a betegségeknek, melyek örökölhetőek. A legnagyobb számban mégis azok válnak függővé, akik gyerekkorukban valamilyen megrázkódtatást szenvedtek el, nem érezték a család biztonságát, és folyamatosan negatív élményeket éltek meg. Ez a séma a későbbi években is folytatódhat, s mivel gyermekkorban nem találtak biztos pontot, nem tanulták meg, hogyan tudnak megbirkózni bizonyos élethelyzetekkel. A kudarcok náluk önértékelési problémákat szülnek, a gondok a stabilitás hiányát tükrözik, s emiatt állandó stresszben élnek. A függőségben szenvedők így végül valami állandó örömforrást próbálnak keresni az életben.
Hogy ki miben találja meg a biztonságát, az főleg az őt körülvevő környezettől függ. Tinédzserkorban nagyon sokat nyom a latban a megfelelési kényszer és a baráti társaság összetétele. Ha olyan körben mozog, ahol mindenki dohányzik, iszik és kábítószereket használ, akkor nagyon hamar kialakul a késztetés, hogy neki is ugyanazt kell tennie, mint a többieknek, ha nem akar kilógni a sorból. Csakhogy itt tulajdonképpen még gyerekekről beszélünk, akik nem elég felelősségteljesek ahhoz, hogy felmérjék: az „egyszer-kétszer kipróbálom” nagyon hamar évekig, akár halálig tartó küzdelembe is átfordulhat. Az esetek jelentős részében pedig ez történik.
A játékszenvedély legfőbb kiváltó oka a rossz anyagi helyzet, illetve a kezdők szerencséje. Amikor valaki az esélytelenek nyugalmával indul, akkor eredményesebb lehet, mint azok, akik készültek rá. Így aztán egy jól sikerült tippmix, kaparós sorsjegy után a játékos azt látja, hogy megsokszorozta a pénzét, tehát ez a módszer eredményes. Tovább játszik, abban a hitben, hogy egyre több pénzt nyer, s mire észreveszi, hogy a fogadásokra feltett pénz jóval több, mint amennyit egy-egy alkalommal nyer rajta, már nincs kiszállás.
A számítógép- vagy televízió-függőség esetén jelentős a szülők és a társadalom felelőssége. A társadalom elvárja az emberektől, hogy legyen legalább egy okostelefonjuk, tabletjük és laptopjuk, otthon pedig minden szobában egy-egy televízió. Az egetverő probléma viszont az, hogy rengeteg gyermeket ültetnek le már kiskorban is a TV és számítógép elé, mert amíg a kütyük lekötik a mozgékony, túl sokat fecsegő gyerekeket, addig anyuka és apuka csinálhatja a saját dolgát, vagy éppen zajmentesen, nyugodtan pihenhet. A gyerekek szervezete pedig napról napra egyre több órát igényel a monitor előtt, ez az igény pedig nem is olyan lassan betegséggé válik.
Milyenné formálja az életet?
Mivel a függő nem látja, hogy az adott cselekvés káros számára, nem akar és nem is tud rajta változtatni. A betegség teljesen átveszi az irányítást az élete fölött. Napirendet szab neki, melyet tartania kell, különben nem érzi jól magát, súlyos testi és lelki tünetek jelentkeznek nála. Ráadásul egyre több és több időt kell szenvedélyével eltöltenie, hogy ugyanolyan erős hatást érjen el, mint az előző alkalommal.
Átformálja a személyiséget is. A korábban nyitott személyekből zárkózottak, a kedvesekből önzők, mogorvák lesznek. A szellemi képességeket elroncsolja, értelmileg és érzelmileg is érdektelenné teszi a használót. Erős és gyors hangulatingadozás jellemző, és gyakori az öngyilkossági vágy felbukkanása is.
Hogyan előzhető meg?
Az elfogadó, segítséget nyújtó, támogató család mindennél fontosabb. A gyermekeknek olyan otthont kell biztosítani, amely erős, öntudatos emberré formálja őket, hogy a mostani világban, amely magas elvárásokat támaszt mindenki elé, ne törjenek meg. Nem szabad mindentől óvni őket, különben egész életükben instrukciókra fognak várni, és ha azt az utasítást kapják, hogy „vedd be ezt a bogyót, ettől minden jó lesz”, akkor engedelmeskedni fognak. Hagyni kell, hadd bontogassák saját szárnyaikat, de úgy, hogy közben a nevelés következetes legyen. Lássák be ők maguk, hogy ha valamit tesznek, annak mindenképpen lesznek következményei.
Mi a megoldás?
Ha a baj már megtörtént, csak akkor lehet lépni, ha valamelyik fél felismeri a helyzetet. Ha ez megtörtént, onnan már könnyebb előrehaladni. Akaraterővel, megfelelő támogatással és kezelésekkel, eredményesen lehet gyógyítani a szenvedélybetegséget. Mindennél fontosabb viszont, hogy a betegnek is akarnia kell a változást, különben hiába csinálja végig az elvonót, nagy eséllyel vissza fog esni. Egyedül azonban az akaraterő sem elég, muszáj szakember segítségét kérni.
Szöveg: 1 2 3
Kép: szeretemazeletem.hu
