Zene


A zene láthatatlan masszázs a szívnek - Interjú az Alma Együttessel

A mára már minden kicsi és nagy által ismert Alma Együttes énekesével, Buda Gáborral készített interjúnkból megtudhatjátok, milyen gyerekeknek zenélni, hogy hat rájuk a digitalizáció, és azt is, milyen, ha a gyerek igazán büszke az apjára. Természetesen a hétvégi londoni koncertről is kiderül egy és más. 

Előbb felnőtt közönségnek zenéltetek, majd egy véletlen folytán  átváltottatok a gyerekekre. Elégedettek vagytok azzal, hogy így alakult?

A sors kegyeltjeinek tartjuk magunkat! Felemelő és nehéz küldetés ez, de ez az, ami koncertről koncertre frissen tart és feltölt minket. Gyerekeknek és gyerekekkel játszani megunhatatlan.

Miben különbözik, ha gyerekeknek vagy felnőtteknek adtok koncertet?

Felnőtteknek játszani kényelmesebb. Türelmesen megvárják a szólókat, akkor is tapsolnak, ha annyira nem is tetszik nekik, tudnak nyugodtan egy helyben ülni, és nem akarják megosztani velünk a magánéletüket. A gyerekek pont fordítva működnek: pörögnek, sikítanak, beszólnak vagy otthagynak... Bármi előfordulhat!

Húsz év alatt megváltozott a gyerekközönség?

Igen, tempóban mindenképp. Kicsit túlpörgette őket ez a hiperaktív rohanó világ, de belül a lelkük "örök gyerek" maradt.

A digitalizáción felnövekvő gyerekeket is ugyanolyan könnyen le lehet kötni a zenével?

Igen. Pontosan azért, mert a zene egyfajta láthatatlan masszázs a léleknek és a szívnek. Egész életünk ritmusokból és hangokokból áll. Van ritmusa a beszédnek, a járásnak, a táncnak, a szívverésünknek és az ereinkben lüktető vérnek. A zene a legősibb ösztöneinkre hat,  és ez alól a gyerekek sem kivételek.

Szerinted meddig lehet ezt a műfajt művelni? Akár az unokáitok generációjának is?

Persze. A zene generációktól független élmény. A minőségi zenének pedig mindig van érvényessége.

Mitől lesz jó egy koncert?

Attól, hogy beépül a lelkedbe, attól, hogy sokáig feltölt az emléke, és hogy újra meg akarod élni.

Saját gyerekeitek hogyan viszonyulnak az Almához? Járnak a koncertekre? 

Szeretik, persze. Nekik kötelező, ez az ő keresztjük... (Nevet.)

Büszkék rátok?

Naná! A lányom mindig dupla aláírást kér, amikor a gyerekeknek autogramot osztok. Nagyon cuki, látszik, hogy büszke!

Ti a zenekaron belül meg tudtok maradni barátoknak?

Ez alapvető követelmény, másképp nem is menne. Ebben is nagy szerencsénk van.

Húsz millióan hallgatták már meg a Youtube-on a Ma van a szülinapomat, ez hozta az áttörést is. Ugyanolyan élvezettel játsszátok még mindig, mint az elején?

Naná! Nem lehet utálni egy dalt, amelyből megvettem a huszadik Ferrárimat! (Megint nevet.)  Na jó, valóban nagy kihívás a megújulás, törekszünk is rá. Egy ideje reggae-ben játszuk a szülinapi dalt.

Hogyan viszonyultok a Halász Judit féle Boldog szülinapot dalhoz? 

Nagyon szeretjük, az egy örök sláger! A zenék amúgy sem versenyeznek, és tökéletesen megférnek egymás mellett. A Bródy-dal ünnepi megfogalmazás, a miénk inkább bulis, önirónikus poén az öregedésről, a szenilitásról és így tovább. Mindkét dal másként hat.

Sejtettétek, hogy legalább akkora, ha nem nagyobb sikert arat a ti számotok? 

A sikert sejteni, érezni lehet, de sosem lehet biztos benne az ember. Ezt a dalt valószínűleg a lendületes, vidám hangulat és a humor teszi vonzóvá. De nem hiszem, hogy többet kéne belegondolni annál, mint hogy jópofa dal, hálás témával és jól sikerült hangszereléssel. 

Elég sok színházi produkció is készült az évek során, ki is adtatok egy albumot ezekből a dalokból. Melyik volt a kedvencetek?

Az említett album a Szén, szerelem, költemény! Mindenkinek más tetszik, de épp az a jó, hogy nem vagyunk egyformák. A zenekaron belül sem egyezik az ízlésünk, sőt sokszor abban is tévedek, melyik lesz közönségsiker.

Bartos Erikával is folyamatos az együttműködés. Hasonló értékeket képviseltek? 

Igen, nagyon szeretjük Erikát. Abban a kérdésben mindenféleképpen egyetértünk, hogy a gyerekeknek csakis a legjobbat szabad adni, akár zenéről, akár mesekönyvről van szó.

Hisztek ebben a szuperanyu hozzáállásban?

Sajnos én nem tudok olyan apa lenni, mint amilyen Erika anyaként. Hihetetlen, mennyit dolgozik, sokszor éjszaka kezdi a munkát, mert a nappalait a gyerekeinek szánja. Példa értékű, ahogy bánik és kommunikál velük, és az is, mennyi időt tölt velük. A tamáskodóknak üzenem: Erika tényleg "szuperanyu." Ő ezt nyílván nem mondhatja magáról, de én megtehetem. Volt olyan telefonbeszélgetésünk, amikor csak ennyit mondott: Bocs, most nem tudok veled beszélni, mert a gyerekekkel játszunk, és lerakta. Nem sértődtem meg, csak egy kicsit elszégyeltem magam.

Mi a legjobb része annak, hogy gyerekeknek zenélhettek?

Maguk a gyerekek. Ebben az egészben ők a csodák! Jó látni, hogy pozitív hatással vagyunk rájuk!

Közeledik a Mikulás és a karácsony, úgy vettem észre, ettől már mindenki be van zsongva.

Nálatok is így van ez? Hogyan ünnepeltek?

A téli ünnepek csodálatosak. Ha van hó, számomra úgy az igazi! Szeretem, amikor lelassul minden, ropog a hó, és nagyokat lehet a szeretteimmel beszélgetni. És ha a gyerekek arca még felhőtlen boldogságot is tükröz, akkor ahhoz már nincs is mit hozzátenni. Mindenkinek ilyen igazán megélt, meghitt pillanatokat kívánok!

Melyik az a fogás, amelyik nem maradhat le az ünnepi asztalról? Ki készíti el a legjobban?

Bevallom, ez engem nem érdekel. Nem azért, mert nem szeretem a hasamat, hanem mert ez számomra nem fontos. A fontos, hogy ott üljön mindenki az asztal körül, figyeljünk egymásra, és sokat nevessünk. Ha csak egy gyertya van az asztalon, nekem az már ünnep! Ha van mit enni, szép a teríték, és rajta nagyika vagy anyukám főzte, akkor pedig... De hagyjuk, sajnos ez a karácsony nekem most picit szomorú lesz nélkülük.

Mit szeretnél idén a fa alatt találni, akár átvitt értelemben is?

Tökéletes az életem, nincs nagy kívánságom. Annak viszont nagyon örülnék, ha a lányomnak felejthetetlen karácsonya lenne! Lehet, hogy megöregedtem? (Ismét nevet.)

November 26-án Londonban fogtok fellépni. Várjátok? Jártatok már Londonban?

Mindig különleges dolog messzebbre utazni, belecsöppenni más kultúrába. Adtunk már koncertet Londonban, és átmentünk az Abbey Road zebráján is libasorban! Sajnos csak jövünk és megyünk, igazi zenészélet ez! De akkor is lesz egy kis városnézés, teázás. 

Szeretitek Londont? Mit szerettek benne?

A legjobb, hogy mindig felfrissíti a zenekart egy hosszabb koncertturné, nem rohanunk haza, így többet tudunk beszélgetni. Aztán meg alig várjuk, hogy hazaérjünk... Ki érti ezt?

Végül, a mostani koncert tartogat valami újdonságot?

Az új dalainkat mindenképpen itt is bemutatjuk, és persze eljátsszuk a régi nagy kedvenceket is. Ha még hangom is lesz – tavaly műtötték a hangszalagom, ezért akkor én nem tudtam énekelni –, hát akkor az maga lesz a mennyország!

Az Alma Együttes november 26-án lép fel a Stage in London szervezésében a londoni Regents Hallban. 

További információkat itt találhattok: http://stageinlondon.com/az-alma-egyuttes-londonban-2016-11-26