Burning Man, a nyers önkifejezés tudattágító gyönyöre
Megszabadulni a világ modernitásától, a társadalmi megbéklyózástól, a korlátok közé szorított tudattól, és beburkolózni az önkifejezés radikális burkába. A világ leghíresebb, és legmegfoghatatlanabb fesztiválja dióhéjban ezt kínálja, és egy olyan élményt, ami megváltoztatja az életed.
Nyolc napon keresztül az ember soha nem tapasztalt, impulzív ingerek tengerében találja magát. A világ minden tájáról összegyűlt, vadidegen emberek mosolyognak és osztják meg életük történetét, miközben monumentális, Van Gogh vásznáról lesétált alkotások okádnak tüzet az éjszakában. A öntudat görcsös blokkjait szépen lassan feloldódnak, és a képeken még szürreális valóságnak tűnő atmoszféra a valóságban robbanásszerűen felszabadít. Ha nem botránkoztatnak meg az extravagáns kosztümök, nem fintorogsz az ölelkező azonos nemű párok láttán, és képes vagy elengedni minden káros társadalmi beidegződést, fájdalmat és veszteséget, néhány napra megérted milyen igazán élni, akkor megérkeztél.
Az amerikai, Nevada állambeli Black Rock sivatagban tartott Burning Man tavaly 68.000 látogatót vonzott, akik mindezt átélték. A fesztivál népszerűsége olyannyira töretlen a mai napig, hogy jövőre kistestvérét Európába is elhozzák!
Égetők
Az első Burning Man alapjait 1986-ban egy baráti társaság rakta le, akik a radikális önkifejezés részeként San Francisco egyik partszakaszán felgyújtottak egy hatalmas bábut. A látványos éjszakai tűzről senki sem gondolta volna, hogy a világ legextrémebb fesztiváljának szimbóluma lesz.
A Burning Man hátat fordít a hagyományos profitorientált fesztivál filozófiának. Célja a tényleges, tiszta szabadság megélése, mind lelki mind fizikai szinten. Épp ezért a pénz itt nem ér semmit, tiltott a használata, a fesztiválozók is mindent cserekereskedelemmel szereznek be, sőt a fellépők sem kapnak pénzt.
A Burning Man filozófiája a tudattágító, radikális, egyedi, páratlan, szabad önkifejezés, korlátok nélkül. Egy olyan lét megtapasztása, ami máshol nem lehetséges, s mindez tükröződik az alkotásokban is. De a szabadságélmény mellett ez az „elengedés fesztiválja is.” Nem hiába zárul minden egyes esemény az alkotások porig égetésével., amit az önmagukat Égetőknek hívó fesztiválozók gyújtanak fel.
Az égetők az alkotásokat a fájdalmak, a veszteségek, a félelmek és a negatív élmények elengedésének céljából gyújtják meg. Az alkotásokba apró cetliket tűznek, amelyeken féltve őrzött titkok, és mázsás súlyú tragédiák formálódnak szavakká. Ezek felgyújtása egyfajta lelki megtisztulást, a szimbolikus elengedés lehetőségét adja az embereknek. Gyakorta találkozni zarándokolókkal, akik halott szerettük iránti fájdalma vezérelt a fesztiválra, és látni olyanokat is, akik a megkönnyebbülés örömkönnyével merednek a lángoló figurákra, és megnyugvással tölti el az évek óta háborgó lelkeket.
A pszichedelikus hatás, az időn- és társadalom kívüliség érzetének maximális átszellemülésében a zene is fontos szerepet tölt be, de a fesztivál impulzív mivoltát nehéz szavakba foglalni, mert az egyedi, extrém, vagy felszabadító szavak korántsem tükrözik azt az életélményt, amit ez a Burnin Man adhat. A tavalyi aftermovie, talán többet mondd minden szónál.
