Nyolc macsó
Koncertek – az Ocho Machóról először mindenkinek ez ugrik be. Benneteket ugyanis hamarabb lát az ember színpadon, mint hall a rádióban. Hogyan alakult ez ki?
Mi kifejezetten koncertzenekarnak tartjuk magunkat, és mindennél fontosabb, hogy élőzenét nyújtsunk a közönségnek. A dalaink pedig sokszor hosszabbak a szokásos három percnél. Ez persze nem csoda, hiszen nyolcféle hangszer szólal meg minden egyes számban, kell az idő, hogy kibontakozzanak. Talán emiatt alakult úgy, hogy a nagy rádiók csak a nagylemezeink legismertebb dalait sugározzák, de a kisebb, helyi rádiók nagyon szeretnek, és sokat is játszanak minket.
Ahogy a közönség is odavan a koncertjeiteken kialakuló, legendásan jó hangulatú bulikért...
Az biztos, hogy ha mi zenélni kezdünk, rögtön megérkezik a jó hangulat. Ez nem is csoda, hiszen a zenénk, a reggae, a ska, a punk és a latin egyvelege eleve nagyon pozitív, antidepresszáns muzsika.
Hogyan készülnek a számaitok?
Általában kétféleképp születnek a dalok: vagy van egy zongoraharmónia, amelyhez az éneket illesztik, vagy az ének van meg előbb, és ahhoz komponálják a zenét. Nálunk mind a kettő elő szokott fordulni. Mind a nyolcan összedolgozunk, közös munka, ötletelés alapján alakulnak ki a számok. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy időről időre mindenki hoz valamilyen témát, harmóniát a próbákra. Ezt megmutatja, és a többiek elkezdenek ötletelni, ki-ki a saját hangszerével. És szép lassan fejlődik, formálódik az új szám.
Ti nyolcan tehát egyenrangúak vagytok. A nevetek is erre utal. Honnan származik, ki adta nektek?
A basszusgitárosunk felesége ragasztotta ránk. Lejött hozzánk a próbaterembe, és azt mondta: na szépen vagyunk, nyolc pasi itt zenél, ti vagytok a nyolc macsó. Úgy is hívhatnánk titeket, hogy Ocho Machos. Megtetszett ez a név, kicsit átalakítottuk, mondhatjuk úgy is, hogy direkt helytelenül, egyes számban írtuk. Azóta így hívnak minket.
Előtte mi volt a nevetek?
Nem volt nevünk, egy egyszerű kis garázszenekar voltunk, és minden vágyunk az volt, hogy élőzenei koncerteket adjunk.
Ez azóta is nagyon fontos számotokra.
Igen, a mottónk: élő zenét és koncertet mindenkinek! Tagjai is vagyunk a LEZMON-csoportnak, ami annyit tesz: Legyen Élő Zene Magyarországon. Egy jótékonysági turné keretében járjuk az országot, és olyan településeken adunk ingyenes koncerteket, ahol a lakosság nem engedhetné meg magának, hogy ilyen koncertre menjen.
Ezzel párhuzamosan egy csomó teltházas bulit adtok, ráadásul nem akármilyen zenekarok társaságában léptek fel.
Így van! Nagy büszkeségünk, hogy játszhattunk a Buena Vista Social Club előzenekaraként, illetve az, hogy 2015 májusában megnyertük a Sziget, a VOLT Produkció Kft. és az MR2 Petőfi által közösen szervezett, kilenc zenekart felvonultató tehetségmutató koncertsorozatot, a Nagyszínpadot. Ennek köszönhetően oda is eljutottunk Magyarországon, ahova eddig még nem. Azon a nyáron felléptünk a Volt és a Strand Fesztivál nagyszínpadán, a Sziget Fesztiválon Robbie Williams előtt, és 2016. januárjában mi képviseltük hazánkat a hollandiai Eurosonic zenei fesztiválon, ahol óriási sikert arattunk.
Ennyi elfoglaltság mellett belefér más is az életetekbe?
Persze. Nekem van családom, egy négy és fél éves kislányom, Lola, akit, ha tehetem, minden reggel én viszek el az óvodába. Ezen kívül van egy „polgári” állásom is: úszást oktatok egy osztrák élményfürdőben. Nem állítom, hogy nem zsúfoltak a heteim, de jó időbeosztással ki lehet bírni.
Hány koncertetek van egy évben?
Száz körül. Tíz éve folyamatosan úton vagyunk, jelen vagyunk az összes magyar fesztiválon. De falunapokra, lecsófesztiválra és bornapokra is szívesen megyünk, a lényeg, hogy jó legyen a buli!
Miben különbözik a külföldi koncert az itthonitól?
Soha nem tudhatjuk, hogy milyen közönség előtt játszunk, ez általában csak a koncert előtt derül ki. Münchenben például az utolsó pillanatban át kellett írni a repertoárt, hogy inkább angol és spanyol nyelvű számok legyenek, mert kiderült, hogy nagyon sok német volt kíváncsi ránk. Bár Hollandiában volt egy nagyon jó tapasztalatunk: a Jó nekem című dalnál hezitáltunk, hogy magyarul vagy angolul adjuk elő. Végül a magyar mellett döntöttünk. A hollandok pedig megtanulták a refrént, és velünk együtt énekelték – magyarul.
Mire számíthat a londoni közönség március 24-én?
Elsősorban mi számítunk rájuk, Londonból indul ugyanis a tavaszi turnénk. Jön velünk egy fotós, és road movie is készül a fellépésről, az ott töltött két napról. Ahhoz, hogy jó legyen, sok bulis, jó arcra lesz szükségünk, úgyhogy csak azt tudjuk mondani: mindenki jöjjön, aki szeretne egy fergetegeset bulizni!
Voltatok már Londonban ezelőtt?
Sem zenekarként, sem magánemberként, ez lesz az első alkalom. De ha London olyan menő hely, hogy ott forgatják a James Bond filmeket, akkor nekünk is mindenképp ott a helyünk. Két éjszakát fogunk a brit fővárosban tölteni, és őszintén szólva nem szeretnék sokat aludni. Bár volt már rá példa, hogy ennél rövidebb idő alatt is át tudtuk érezni egy hely hangulatát. Erdélyben például mindössze annyi időnk volt megismerkedni a helyiekkel, amíg a többiek lefürödtek, és mégis sikerült. Eljutottunk egy kocsmába, ittunk egy sört a helyiekkel, és beszívtuk magunkba az ottani hangulatot.
Most is ez a terv?
Pontosan, és még a sör is stimmel, azt is mindenképp megkóstoljuk! Az a tervünk, hogy metrót csak ritkán használunk, inkább busszal megyünk majd. Szeretnék minél több időt a föld fölött tölteni, minél többet látni és tapasztalni ebből a hatalmas, nyüzsgő városból.
