Karácsonyi hazatérés: 3 dolog, hogy zökkenőmentes legyen az újraegyesülés
Piros betűs ünnep a naptárban, amikor a külhonban élő szerettünk, barátunk, rokonunk hazalátogat. A türelmetlen visszaszámlálás napjaiban milliónyi dolog fut át a fejünkben, s mind csak egy dologgal kapcsolatos: hogy passzírozzunk minél több emléket, élményt, programot, örömteli pillanatot abba a néhány napba, amit ajándékba kapunk. Karácsony tájékán ez a kérdés, pedig halmozottan lényegessé válik, hiszen egy évben egyszer adódik alkalom az igazi közös ünneplésre, élőben.
Ilyenkor, mármint karácsony tájékán a nagy találkozást követően az előre eltervezett dolgok valahogy nem úgy sülnek el, ahogy kellene. A jó kedvű sztorizgatást, beszélgetést, programokat körbelengi az az óra kattogásának nyomasztó érzése, ami a búcsú pillanatát sietteti, és a tény, hogy legutóbb négy-hat- tizenkét hónapja ültünk egymással szemben. Utóbbi idegenségérzetét időbe telik levetkőzni, de van rá hatékony praktika. Hogy készüljünk fel a találkára, és hogyan váljék a karácsony igazán ünnepivé?
Ne kapkodjunk!
A hazalátogató is épp úgy tele van mesélnivalóval, mint mi magunk. A lehető legrosszabb ötlet a másik nyakába zúdítani, hogy mi minden történt „itthon”, hiszen külföldről érkező barátunk bizony csak abban a pillanatban érkezett igazán haza.
Sokkal ideálisabb hagyni, hogy szerettünk kibeszélje magából élete pillanatait, aminek nem lehettünk részesei. Igyekezzünk osztozni élményeiben és tapasztalataiban, még akkor is, ha mi magunk nem éltük át vele, mert ezzel csökkenthető az „idegenségérzet”, valamint a hazalátogatókban fel-felbukkanó kívülálló és meg nem értettség érzése. Viszont, ha nem szószátyár típus, esetleg nem szívesen mesél, akkor se adjuk fel az első öt perc után. Kérdezgessük és vezessük rá a történetmesélésre, mert ez a legfontosabb momentuma annak, hogy „visszarázódjon” a családi mindennapokba.
Ne korholjuk vagy nézzünk rá furcsán, ha nincs tisztában az aktuális sorozatok eseményeivel, a politika vagy épp intézkedések mivoltával, hiszen hogy is lehetne? A csodálkozó pillantások helyett inkább avassuk be mi is életünk fontosabb momentumaiba, mert a külön töltött hónapok okozta fal, csak így omlik le hamar.
Ne sértődjünk meg!
Ki ne érezte volna mellőzöttnek magát, amikor külhoni barátja hazaérezik Magyarországra? Hiszen mi itthon maradtak a hosszas hónapok várakozása után az minden percünket vele töltenénk, programok millióival bombázva a megérkezettet, de sajnos minden nem valósulhat meg egyszerre.
Nem szabad magunkra venni azt, ha barátunk, szerettünk nemet mondd egy programajánlatra, vagy találkára, hiszen neki, csupán három-négy napja, jobb esetben két hete van arra, hogy mindent, ami hazai magába szippantson, átéljen. Egyszóval feltankoljon Magyarországból az elkövetkező külhoni napokra. Családot látogatni, fodrászhoz menni, jókat enni, túrázni és újra felfedezni, barátokkal lenni a napjuk minden percét leköti.
Külföldről hazatért szerettünk arra a néhány napra elfoglaltabb lesz, mint az elnök maga, így ne vegyük zokon, ha ránk csak néhány órája marad, mert bokros teendői ellenére, mégis helyet csinált számunkra feszített napirendjében.
Ott sincs kolbászból a kerítés
Az, hogy valaki külföldön él, nem jelenti azt, hogy nincsenek problémái. Noha itthon bátrabban mer költekezni, mint a hazai magyarság, és nem jelent gondot a havert, a barátot, a családot egy kiadós vacsorára meghívni, butaság lenne azt feltételezni, hogy könnyű élete van „választott hazájában.”
A hazai jólétben töltött napoknak ugyanis keserves, küzdelemmel teli ára van. Ne várjuk el, hogy mint megmentő toppan be életünkbe, aki feloldoz lelki nyomorúságunk, pénzügyi apátiánk alól, sőt. Nekünk kell támogatni őt. Mi magunk előnyben vagyunk, mert bármilyen rossz is a helyzet nem állunk egyedül a nagyvilágban, a szomszédos kerületben élő szülők, rokonok, barátok legtöbbször vigaszt nyújtanak, étellel, itallal kínálnak a nehéz napokon. Külhonban élő szeretteink, barátaink, viszont magukon kívül kire támaszkodhatnak?
Így amikor hazatérnek, nyújtsunk szerető, megértő közeget, ahol megpihenhetnek, és ahol nem kell küzdeniük a mindennapokkal, mert így mihamarább visszatérnek.
