FINA vb: Mi a sportpszichológus szerepe a teljesítményben?
Mit nevezhetünk sportpszichológiának, miben más ez, mint egy edzői támogatás?
Az élversenyzőket készítjük fel a teljesítmény helyzetre. Ez nemcsak az élsportolók, hanem bárki számára fontos lehet. Rengeteg edző szereti azt mondani, hogy ő a sportoló pszichológusa is, de ez nem ugyanaz, mint az edzői támogatás. Olyan, mint a család, ami mellett szükség lehet pszichológusra, hiszen a családtagok olyannyira részesei egymás életének, hogy nem képesek objektíven ítélni. Így van ez az edzőkkel is. Természetesen, ha egy edző jó mentális támogatást ad a sportolónak, akkor az csodákra képes.
Mikor lehet szükség sportpszichológusra?
Azt szoktuk mondani, hogy ha a sportoló elakad, és úgy érzi, hogy önmaga már nem tud megoldást találni a helyzetre, akkor érdemes segítséget kérni. Ez nagyjából minden sportolónál előfordulhat a karrierje során.
Fiataloknál fontos a sportháromszög. Ennek az a lényege, hogy a szülő, a sportoló és az edző hármasának kapcsolati dinamikája egyensúlyban legyen. Ha ugyanolyan hangsúlyos és nyomatékos mind a három, és a szereplők közötti kommunikáció is megfelelő, akkor nincs probléma. Ha ez nem valósul meg, azt leginkább a sportoló sínyli meg. Ekkor lehet szükség egy sportpszichológusra. Viszont hazugság lenne azt mondani, hogy csak sportpszichológus jelenlétével lehet olimpiai aranyérmet nyerni.
Kijelenthető, hogy valaki „lelkileg“ sportoló alkat, tehát versenyző típus?
Azt nem mondhatjuk, hogy van egy megfelelő személyiség az élsporthoz. Vannak fejleszthető képességek, amik fontosak egy versenyző szempontjából, mint a koncentráció, a stresszkezelés és a tudatosság. A fiatalok azok, akik nem képesek megfelelően kezelni a stresszt, és nincs elég önbizalmuk. Ez hátráltathatja őket. Ha valaki élsportolóként jutott el a felnőttkorig, ritkábban áll fenn ez a probléma.
A versenyek előtti felkészülés vagy a megmérettetések utáni esetleges kudarcélmények feldolgozása a nehezebb?
Ha jó a versenyek előtti felkészülés, akkor egy sikertelen verseny is jobban feldolgozható. A sportpszichológia elsődleges célja nem felétlenül az, hogy győzelemre jutassa a sportolót, hanem az, hogy kihozza belőle önmaga legjobbját. A lényeg, hogy egy célt tűzzön ki magának, ami felett 100 %-os kontrollal bír. Az, hogy valaki feljut a dobogó tetejére, függ az ellenfél felkészültségétől is. Előfordulhat az is, hogy sikerült elérni a célt, nő a tét is, nőnek az elvárások, és ezzel együtt nő a feladat nehézsége is.
Különbözik-e a felkészülés az egyéni és a csapatsportok esetén? Vegyük például az úszást és a vízilabdát.
Az egyéni sportok és a csapatsportok mindenféleképpen mások. A vízilabda esetében a csoportdinamikát is figyelembe kell venni, azt, hogy a csapat mennyire tart össze, a csapattagok mennyire hangolódnak egymásra. Fontos kérdés, hogy milyen a szerepleosztás a csapatban, ki a vezető, és elfogadják-e őt a többiek. Emellett a csapatsportban ugyanúgy jelen van az egyén szerepe és felelőssége is.
Az úszóknál pedig megvan az egymáshoz viszonyítás és az egymással való versengés. Az egyéni sportok és a csapatsportok esetében is létezik az a felfogás, hogy akkor győz valaki, ha legyőzi a másikat, ha túlszárnyalja őt.
Tehát az egymáshoz való viszonyítás az, ami gátolja a jó teljesítményt? Mi lehet még negatív hatással?
A másokhoz való viszonyítás általában zsákutca. Kívül esik a sportoló kontrollján a másik felkészültsége, fizikális és mentális állapota. Ezért nagyon fontos az, hogy tudjon tisztán önmagára fókuszálni. Ha olimpia vagy más világesemény van, minden sportolóra hatnak a nézőközönség elvárásai. Az élsport sajátossága, hogy a szurkolóbázist is figyelembe kell venni a felkészülésnél.
Előfordulhat, hogy az edző módszere nem megfelelő a sportolónak?
Nincs olyan, hogy tökéletes edző. Minden edzőben van fejleszthető pont. Ezzel nincs semmi gond, a sportoló sem tökéleteset szeretne, hanem olyat, ami neki megfelel. Mindenhol lehet találni hibákat. Ha egy edző nem fér meg egy sportolóval, akkor a sportoló általában lépni szokott. Ha a szakmai vagy az emberi oldal nincs jelen, vagy rossz, akkor általában előbb utóbb váltás történik. A fiataloknál a szülő az, aki közbelép egy ilyen helyzetben.
A sportolóknál mi jelenti a legfőbb problémát?
A múlt és a jövő. A múlt azért, mert a korábbi kudarcok, a korábbi problémák jönnek elő a mélyből, és kísértenek sötéten. Vagy a jövő, az attól való félelem, hogy mi lesz, hogyha nem sikerül. Ilyenkor egy jelenbeli probléma, pédául csak a fáradtság miatt előre vizionálja az esetleges kudarcot.
Mi az a lelki beállítottság, ami ott van minden sikeres sportolóban? Ha egyáltalán van ilyen.
Az, ha harmóniában él együtt a sporttal. De ez mindenkinek mást jelent. Lehetne kliséket mondani, hogy csak a jelenben van, kezeli a stresszt, fókuszált, harmóniában van az énképével, a teljesítményével. A kihívás és a képességek nagyjából egyensúlyban vannak. Ezek klisék. Személyiségtől és helyzettől is függ.
