A párkapcsolatok rabjai – a társfüggőség
Sokan nem is veszik észre, ha túl görcsösen ragaszkodnak párkapcsolatukhoz. Vajon mik a társfüggő személyek ismérvei? Milyen sorsra ítéltetett a párkapcsolatuk, és mi a kiút? Csehák Hajnalka, pszichológus válaszol.
- Mit nevezünk pontosan társfüggőségnek?
- Azt hívjuk társfüggőségnek, amikor a párkapcsolatban élők egyik fele nagymértékben alárendeli magát a másik fél akaratának. Nem fogalmazza meg saját érdekeit és kívánságait, vagy amennyiben mégis, nagyon gyorsan le is mond róluk.
- Honnan lehet tudni, hogy valaki társfüggő, vagy csupán gyenge jellemű, visszahúzódó személyiség?
- A legtöbb ember önfeláldozónak, önzetlennek hiszi magát. Akkor beszélhetünk társfüggőségről, amikor valaki nem vállalja a felelősséget saját cselekedeteiért. Az élet mindennap olyan helyzetek elé állít minket, melyekben valamilyen konfliktust kell megoldanunk. A társfüggő személy ilyen alkalmakkor majdnem mindig a másikra rakja a felelősséget. Nem képes elhinni magáról, hogy bármit is meg tud oldani egyedül. Úgy gondolja, minden élethelyzetben valaki mástól függ.
- Hogyan alakul ki ez az állapot?
- Alapvetően korai kötődési probléma áll a háttérben. Ennek elsődleges kialakulási színtere a család, azon belül is az anya-csecsemő kapcsolat. Később, a kamaszkorban van még rá lehetőség, hogy megváltozzon valaki, de rendszerint ezek az emberek ekkor sem lázadnak, nem keresik a saját identitásukat, mivel olyannyira elnyomják őket, vagy túlzott megfelelési kényszerük van.
- Milyen kötődési probléma alakulhat ki az anyák és az kisgyermekek közt? Talán nem törődik eléggé az anyuka a csecsemővel?
- Nem erről van szó. Ilyenkor az anyukák nem „igazi szeretettel” szeretik a gyermeküket.
- Milyen az igazi szeretet?
- Feltétel nélküli, amikor azért örülünk, hogy a másik létezik, nem azért, mert a gyerekünk hamarabb mászik, bilizik, mint a kortársai. Az igazi szeretet nem az összehasonlító szereteten alapszik, hanem segít autonómmá tenni a gyermeket. Az anya szeret, de „követel” is, kér és tanít. Figyelembe véve a kicsi életkorát és személyes képességeit megtanítja önállósodni, hogy a társadalomban meg tudja állni a helyét. A szülőknek örülniük kell, ha a gyermekük megtanul egyedül dönteni, elkezd önállósodni.
- Aki egy párkapcsolatban alárendelt szerepet vállal, az életének más területein is visszahúzódó, ambíciók nélküli?
- Létezik olyan személyiség, aki azokat az igényeit, melyeket a párkapcsolatban nem tud megélni, a karrierjében teszi. Találkoztam olyan sikeres üzletemberrel, aki társfüggő volt. Nem kötelező, hogy a függés az adott személy életének minden területére kiterjedjen.
- Hasonló hasonlót vonz? Milyen a társfüggő partnere?
- A legtöbb társfüggő ember nem találja meg a helyét az aktuális párja mellett. Van igazság abban, hogy hasonló hasonlót vonz. Két társfüggő személy párkapcsolata mindig konfliktusos, mivel nem tudják kielégíteni egymás igényeit. Kölcsönösen támaszkodnak egymásra. Ha az élet különböző területein vágynak megerősítésre, egyikük például a munkájában, másikuk az érzelmi gondoskodásban, egy ideig még működhet is a dolog.
- Előfordulhat, hogy a társfüggő személy megpróbálja erőszakosan magához láncolni a párját, akár zsarnokoskodik vele, azért, hogy ne veszítse el?
- Megtörténhet, ezt hívják manipulációnak. Bizonyos területeken a társfüggő személy a szükségesnél jobban kiszolgálja szerelme igényeit, azért hogy kölcsönös függőség, dependencia- co-dependencia alakuljon ki.
- Milyen személyiségű emberrel működhet jól egy társfüggő párkapcsolata?
- Ahogy mondani szokták, az ellentétek vonzzák egymást. Nagyon hosszú ideig, akár 20-25 évig is működhet jól egy kapcsolat, ameddig valamelyik fél meg nem unja a szituációt. Az emberek, ahogy az igényeink is, változnak. Lehet, hogy a függő személy változik, mások lesznek az igényei, és már nincs arra szüksége, hogy irányítsák, viszont a másik fél nem akarja elveszíteni az uralkodói státuszát. Ez általában a gyerekek felnevelése után fordul elő.
- Vagyis a társfüggőséget ki lehet nőni a korral?
- Nem a korral, hanem a személyiség változásával. Életünk során változik a gondolkodásunk, az életről és önmagunkról alkotott nézeteink.
- Gyakori, hogy a társfüggő partnere is valamilyen függőségben szenved?
- Először alkoholista családok vizsgálatánál fedezték fel a társfüggőséget. Itt merült fel a kérdés, hogy miért marad valaki az alkoholista párja mellett huzamosabb ideig. Ez a co-dependencia, oda-vissza ható függőség alakult ki közöttük.
- Lehet a társfüggés egy másik, akár erősebb függőséget vagy depressziót kísérő jelenség?
- Gyakran fordul elő, hogy több függősége is van egy embernek. Ilyenkor alig lehet elválasztani őket, nehéz eldönteni, melyik alakult ki előbb. Olyan ez, mint az a kérdés, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e korábban. Amikor bármilyen szerfüggés eléri a betegségszintet, a társfüggés mindig másodlagos tünetté válik.
- Hogyan lehet kezelni ezt a betegséget?
- A társfüggőséget nem nevezném betegségnek, inkább beteg állapotnak, a normálisból kicsúszó viselkedésnek, hiszen nincs rá gyógyszer. Első lépés a megfelelő önismeret kifejlesztése, hogy az egyén megismerje saját igényeit, érdekeit, és megtanulja őket kommunikálni. Talán elmondható, hogy ehhez minden esetben szakember kell.
- Csak párterápia keretében kezelhető, vagy a társfüggő egyedül is járhat pszichológushoz?
- Ideális, ha mindkét fél részt vesz a terápián, elvégre kapcsolati problémáról van szó. Egyedül is lehet eredményes, de úgy sokkal lassabb, közvetett hatást érhetünk el. A kapcsolatokat a társas tánchoz szoktam hasonlítani: mindenkinek megvannak a maga lépései. Ha az egyik fél lépést vált, a másik sem tud ugyanúgy tovább táncolni, mint azelőtt.
További érdekes pszichológiai témákért látogasd meg a lelkititkaink.hu weboldalt.
