Biztosan meg akarod venni? - Minden, amit a vásárlási mániáról tudni érdemes
Vannak, akiknek szenvedélyük a pénzköltés – főleg, amikor rájuk tör a vásárlási láz. Talán már sokan költekeztünk meggondolatlanul, de honnan tudhatjuk, mikor lépjük át a határt? Mitől válik valaki vásárlás megszállottjává? A boltkórosok lélektanát Csehák Hajnalka, pszichológus segít megérteni.
- A közbeszédben elterjedt kifejezéssé vált a vásárlási mánia. Mit értünk rajta pontosan?
- Akkor beszélhetünk vásárlási lázról, hogyha nem valódi szükségleteinket elégítjük ki vásárláskor, hanem valamit kompenzálni kívánunk, valamilyen hiányt akarunk pótolni a cselekvéssel.
- Régóta létezik ez a jelenség, vagy modernkori függőségről van szó?
- Régebben, akár még száz évvel ezelőtt is, a családok önellátásra voltak berendezkedve. Maguk termelték meg kertjeikben a zöldségeket, gyümölcsöket, állatokat tenyésztettek. Csak azt vásárolták meg, amit ők maguk nem tudtak előállítani. A tömegtermelés elterjedése, a fogyasztói társadalom kialakulása után jelent meg a vásárlási kényszer, egyfajta szenvedélybetegségként. Az természetesen régebben is előfordult, hogy az emberek olyasmiket vettek, amire nem volt szükségük, de ez csak a gazdagok kiváltsága volt.
- Milyen más mentális problémához kapcsolódhat ez a betegség?
- A vásárlási mániát nem szoktuk betegségnek hívni, mivel nem károsítja olyan mértékben az adott személyt, hogy gyógykezelést ajánljunk neki. A vásárlási kényszer általában másfajta függőségekhez kapcsolódik.
- Mennyire látják tisztán saját helyzetüket, állapotukat a „boltkórosok”?
- Tudják, hogy értelmetlenül költekeznek, de nem érdekli őket. Nagyobb örömöt jelent nekik az a megnyugvás, melyet a megvásárolt termék hazavitele jelent.
- Milyen igényüket akarják kielégíteni ezek a személyek a pénzköltés segítségével?
- Erős szorongásukon, hiányérzetükön enyhítenek azáltal, hogy beszereznek valamit a boltokban. Sok olyan pár keresett fel, ahol a férfi arról panaszkodik, hogy a szerelme megint ruhákat vásárolt, pedig gardróbja tartalmának zömét nem is viselte, új szerzeményeiről még az árcédulát sem szedte le. Ebből is látszik, hogy a vásárlást nem a szükséglet mozgatja, hanem az érzelmi kielégülés.
- Milyen hiányérzeteket próbálnak így kielégíteni?
- Nagyon sokféle hiányosság létezhet. Többnyire munkahelyi, vagy családi túlterheltségen enyhíthetnek így, mások a párkapcsolati zavarukat, szexuális kielégületlenségüket vezetik le vásárlással. Olyan emberek is vannak, akik félelmeik, szorongásaik, konfliktusaik miatt indulnak el a boltokba. Az összes ilyen esetben a vásárlás a megnyugvás eszközét jelenti.
- Szerepelhet az indokok között a kompenzáció? Gyakran mondjuk, ha egy férfi hatalmas terepjárót vesz, hogy biztos nem érzi magát elég férfiasnak nélküle, vagy azok a nők, akik rengeteg ruhát és kozmetikumot vásárolnak, biztosan csúnyának tartják magukat.
- Igaz, amit mond, de csak akkor, ha hozzátesszük: a kompenzáció mögött is szorongás, diszharmónia áll. Hogyha egy nő elégedetlen a külsejével, az alapérzelem akkor is a szorongás, amit az okoz, hogy nem tartja magát elég szépnek. A másik példa is gyakran előfordul. Sok ötven év körüli férfire tör rá a kapuzárási pánik, amikor hatalmas piros terepjárókat vásárolnak, hogy fiatalabbnak érezzék magukat.
- Mi játszódik le egy ilyen személy fejében vásárlás közben?
- Az illető nem otthon dönti el, hogy vesz például egy sálat. Akkor viselkedünk ugyanis így, ha valódi szükségleteinket akarjuk kielégíteni. A vásárlási lázban lévők szoronganak, feszültek, unatkoznak, ezért elmennek egy bevásárlóközpontba nézelődni. A vásárlás iránti vágy már otthon megszületik bennük, de csak a helyszínen döntik el, hogy mit szeretnének venni, a látvány és a kínálat hatására. Ilyenkor egy-két napig érzik azt a fajta megnyugvást, amit a megvásárolt holmi kelt bennük.
- Nem szokott bűntudat jelentkezni náluk a költekezés után?
- Van, akinél igen, hogyha az egyén anyagi nehézségekkel küzd. Gyakoribb az a hozzáállás, amikor a személy azt gondolja, hogy „járt neki”, amit megvásárolt, megérdemeli ezt a fajta kényeztetést.
- Előfordul a jelenség férfiaknál is?
- Igen, bár náluk ritkábban figyelhető meg. A férfiak sokkal racionálisabbak, józanabbak. Jobban megfontolják, mire költik a pénzt. Leginkább autókat, szerszámokat, elektronikai eszközöket vásárolnak. Csak a metroszexuális férfiak azok, akik a nőkhöz hasonlóan ruhákra, cipőkre, kozmetikumokra költik a pénzüket.
- Mit tehetünk, ha úgy látjuk, vásárlási lázzal küzd valaki a környezetünkben?
- Hasznos, ha figyelmeztetjük őt. Magától mindenki nehezebben veszi észre, ha problémája van. Csak akkor szembesülünk a bajjal, ha kidől a szekrényből a rengeteg holmi. Sokkal könnyebb, ha valaki tükröt tart elénk. Általában ha valakit figyelmeztetnek, hogy értelmetlenül költekezik, előbb-utóbb belátja, hogy a másik félnek igaza volt, és hálás lesz a figyelmeztetésért.
- Önerőből is le tudjuk küzdeni a vásárlási függőséget?
- Igen, bár mindig nehéz lemondani azokról a dolgokról, amik jó érzést keltenek bennünk. Ezért jó, ha egy barát, szülő vagy testvér segít. Mi magunktól ilyenkor azt tehetjük, hogy felhúzzuk a futócipőnket és futunk két kört, vagy elmegyünk az edzőterembe, és megpróbáljuk másképp levezetni a belső szorongást.
- Vagyis a testmozgás lehet az egyik kezelési módszer?
- Valami olyan dologgal kell az addikciót helyettesíteni, mely nem tesz függővé. Sok apró tevékenységre gondolok, például futás, kerti- vagy házimunka, beszélgetés, kiállítások megnézése. Másik megoldás, ha vásárlás helyett csak szétnézünk a boltban, és csak egy hét múlva vesszük meg a kiszemelt holmit, vagy csökkentjük a megvásárolni kívánt dolgok értékét. Működőképes eljárás lehet az is, ha előbb listát készítünk tényleges szükségleteinkről, és arról választjuk ki a legfontosabb tételeket, melyeket később megveszünk.
