Pszichológia


Szabadság, szerelem, miért nem megy a kettő külön-külön sem?

Kapcsolataink útvesztőjében a sokadik balkanyar után azt vesszük észre zsákutcába futottunk. Visszafordulni már pedig nem lehet, az egyetlen kiutat az jelentené, ha szárnyakat kapnánk. De, hogy kell szabadnak lenni az elnyomottak közt és merre kell indulni, ha ideális párkapcsolatot szeretnénk? Feldmár Andrással beszélgettünk a szabadságról, szerelemről, pszichológiáról.

 

Feldmár Andrással közelgő londoni fellépésének apropóján megkérdeztük arról a két dologról, ami titkon mindenkit foglalkoztat. Tapasztalatainkat, és a megszívlelendő tanácsokat papírra is vetettük, mert az interjú végére sok útravalót kaptunk.

Feldmár András szinte egy intézmény egy személyben, egyeseknek ikon, egy stílus, gondolkodásmód, és még sorolhatnám. Mit értünk markánsan Feldmár gondolkodás alatt? Mit gondol, mitől olyan népszerű?


- Halvány gőzöm sincs róla. Magamat adom, nem szerepet játszom, igyekszem egyszerűen megfogalmazni azt, amit fontosnak találok. Igyekszem végig gondolni dolgokat, nem fogadok el dogmákat, odafigyelek arra, amit mások mondanak nekem, mindenkit komolyan veszek, aki komolyan vesz engem. Szeretek beszélgetni.

A „Feldmár gondolkodást” firtató írásaiban és az Önnel készített interjúkban sok helyen felbukkan a szabadság. Ön, hogy definiálná a XXI. században a szabadság szót?


- Szabadságra vagyunk ítélve. Nem lehetünk nem szabadok. Minden pillanat egy kritikus pillanat, tehetek bármit, amit eddig nem tettem. A szokás az illúzió, szabadság a valóság. Legalább annyi hatalomra kell szert tenni, hogy azt tehessem amit akarok és ne kelljen azt tennem, amit nem akarok. Egyetlen dologra kell vigyáznom, hogy ne zavarjam a másik szabadságát. Szabadon feladhatom a szabadságomat, ha a felelősség a tetteimért tűrhetetlennek tűnik, de akkor is felelős vagyok, akkor is szabad vagyok.

Mit jelent szabadnak lenni Önnek, és mit jelen megélni individuumként a szabadságot?


- Azt teszem, amit akarok, és nem teszem azt, amit nem akarok.

Elérheti-e valaha a szabadság állapotát a szorongásoktól, stressztől, belső viharoktól tépázott, megélhetési gondokkal küzdő ember?


- A szabadság „állapota” adott. Mint mondom, nem lehet nem szabadnak lenni.  A valóságot nem jó ötlet gyűlölni. Egy falon nem fogok tudni átjutni. Jobb, hogyha keresek egy kaput, rést, vagy hézagot – élvezni tudom a rosszból előhozni a legjobbat amit csak lehetséges.

Mi az, ami a legnagyobb akadályként jeleni meg az ember és a vágyott szabadság között?


- A bátorság hiánya. A félelem valódi és nem is lehet megszabadulni tőle. Viszont lehet érezni, de nem engedni meg, hogy befolyásoljon a döntéseimben.

A szárnyakat adó szerelem elősegíti vagy gátolja az én szabadságát?


- Az szeret engem igazán, akinek a társaságában szabadabbnak érzem magam, mint amikor egyedül vagyok.

Én úgy tapasztalom, az emberek tulajdonképpen tudat alatt félnek a szabadságtól. Ön, hogy látja ezt? S nem mi magunk gátoljuk annak megélését? Ha gátat szabunk neki, és ezt felismerjük magunkban, akkor, hogyan lehet ezen változtatni?


- Tudat alatt csak az van, amiről nem lehet beszélni. Amit nem lehet gondolni. Ha azt teszem, amit akarok félek, hogy a horda, a csoport, a család, a baráti kör ahová szeretnék tartozni elítél és kivet magából. Hogy szabad leszek, de egyedül leszek. Ezért sokan fizetnek szabadságukkal azért, hogy ne legyenek egyedül. Nem éri meg. Keresni kell olyan embereket akik támogatják a szabadságomat. Azokhoz érdemes tartozni.

A globalizáció mintegy mellékterméke a szoros időbeosztás, és a kevés szabadidő. Úgy tapasztalom sokan képtelenek a szabad időt szabadon eltölteni, inkább újabb tevékenységbe menekülnek. Miért van ez? S így hogy várhatjuk el, hogy az emberek megéljék a szabadságot, ha önmagukat teszik rabbá?


- Egy kolostorban is lehet élni szabadon, ha odaadom magam a szabályoknak. Meditálok, harang, dolgozom a kertben, harang, dolgozom a könyvtárban, harang, ebéd, harang, dolgozom a konyhában, harang, meditálok, harang, lefekszem aludni, harang, felkelek. . .

Meg lehet-e tanulni a felszabadultság érzését? Azt, hogy erre szemünk, szívünk, agyunk legyen?


- Lehet szabadon élni. Gyakorolni kell.

A szabadság központi kérdés az Ön írásaiban és gondolkodás módjában. Van ennek köze ahhoz, hogy pont Amerikában, a „Szabadság földjén” telepedett le? Hatással volt Önre az amerikai szabadszelleműség?


- Nem. Én csak menekültem a kötelező orosz óráktól, az anyám féltékenységétől, a rendszer kényszereitől.

A legtöbb helyen azt olvasni, hogy „tevékenysége szemben áll a pszichiátria hagyományos útjaival”, így az emberek és betegségek felcímkézése sem bevett szokása Világszerte ismert pszichológussá vált. Mi a módszerének a különlegessége, „titkos” esszenciája?


- A szeretet, az elfogadás, a szolidaritás, a bátorítás, az odafigyelés. . .

Ön szerint minden „beteget” meg lehetne „gyógyítani” antidepresszánsok nélkül?


- Ha a depresszió = elnyomás + kussolás, akkor minek orvosság? Meg kell szólalni és véget kell vetni az elnyomásnak. Politika és etika kell, nem orvostudomány.

Ha pedig már a mentális problémáknál tartunk, Ön szerint a modernkori ember mélyről jövő szorongása, depressziója általánosan miből eredhet, mi az a néhány dolog, ami minden ember életében egyszer felbukkan?


- A szerepben ragadás, az elidegenülés, az egyedüllét meggémberít mindenkit. A boldogtalanságot a hatalom-nélküliség okozza.

Sokan azt mondják baj van a világunkkal. De tényleg így volna, a világ lett rossz vagy az emberek csömörlöttek bele a létezésbe? Ez alatt azt értem, hogy míg a ’90-es, 2000-res években sikk volt társaságba járni, élvezni az életet és értékelni a legkisebb történések varázsát, addig mára a kilencvenes évek tinédzserei is épp oly boldogtalannak és kiégettnek tűnnek, mint a fiatalabb generáció. Miért? Okolható mindezért csak a kommunikáció felgyorsulása vagy a világunk is negatív irányba halad volna?


- Nem tudom. Lehet, hogy egyre nehezebb értelmet találni vagy kreálni egy olyan világban, amiben a vezetőink hazudnak, kihasználnak másokat és értéktelennek minősítik az emberi életet.

A londoni előadásának témája a párkapcsolatok köré épül. Miért pont ezt a témát választotta?

- Sokat dolgozom párokkal, az akivel él az ember determinálja nagyjából, hogy hogyan érzem magam. Én rajtad keresztül vagyok olyannyira én – mondja E. E Cummings (amerikai költő. A szerk.) 

Az előadás során a mérgező kapcsolatokról is szó lesz. Mi a jellemzője ezeknek az együttléteknek, és miért fordul elő gyakorta, hogy az ember – azt követően, hogy felismerte a kapcsolat romboló mivoltát –képtelen kilépni belőle, és a sok bántás, negatív impulzus ellenére marad a másik mellet?


- Kellemetlen a változás. Nagyon szeretjük a kényelmet. Inkább beledöglöm a kényelembe, mintsemhogy megreszkírozzam az ismeretlent.

Vannak olyan általános jelek, amikből a legelvakultabb szerelmes is láthatja, hogy valami nincs rendben a másik fél részéről?


- Igen. Például amikor valakinek a szavai és tettei nem kongruensek.

Hogyan és miért válik valaki társfüggővé? A határozottabb és befolyásolhatóbb személyiség is beleeshet ebbe?


- Fáj egyedül lenni. Inkább eltűröm a kínzó másikat, mintsem, hogy egyedül legyek. Azt el sem tudom képzelni, hogy élhetnék valakivel aki valóban jól bánna velem.

Az érzelmi kiégés határán, szeretetre és megbecsülésre vágyva, tartva a magánytól mi a legnagyobb hiba, amit elkövethet az ember, ha hosszú idő után sem talál társra?


- Feladni a reményt.

Mi lehet az ok, ha az önmagát alapvetően értékesnek, és magabiztosnak tartó személy, hónapok, évek alatt sem képes egy-két éjszakánál legfeljebb hétnél hosszabb időre párt találni? Kiben van ilyenkor a hiba?


- Lehet, hogy csak pech.  Lehet, hogy az illető fél az együttléttől, de nem vallja be magának. Aki egyedül van, az egyedül akar lenni.

Azért persze van, aki szerencsés, és megtalálja a másik felét, bár az is jellemző, hogy nem veszi észre „időben”, hogy ő a nagy Ő. Mi az ideális párkapcsolat öt fő ismérve?


- Van kölcsönös szeretet, van kölcsönös vágy, van kölcsönös tisztelet, van kölcsönös bizalom, van kölcsönös kötődés.

 

Feldmár András párkapcsolatokról szóló előadását november 12-én Bloomsbury Central Baptist Church-ben a londoni közönség is meghallgathatja, élőben, ahol rövid ízelítőnkön túl, még több érdekességet tudhattok meg.