Szabadság, szerelem, miért nem megy a kettő külön-külön sem?
Feldmár Andrással közelgő londoni fellépésének apropóján megkérdeztük arról a két dologról, ami titkon mindenkit foglalkoztat. Tapasztalatainkat, és a megszívlelendő tanácsokat papírra is vetettük, mert az interjú végére sok útravalót kaptunk.
- Halvány gőzöm sincs róla. Magamat adom, nem szerepet játszom, igyekszem egyszerűen megfogalmazni azt, amit fontosnak találok. Igyekszem végig gondolni dolgokat, nem fogadok el dogmákat, odafigyelek arra, amit mások mondanak nekem, mindenkit komolyan veszek, aki komolyan vesz engem. Szeretek beszélgetni.
- Szabadságra vagyunk ítélve. Nem lehetünk nem szabadok. Minden pillanat egy kritikus pillanat, tehetek bármit, amit eddig nem tettem. A szokás az illúzió, szabadság a valóság. Legalább annyi hatalomra kell szert tenni, hogy azt tehessem amit akarok és ne kelljen azt tennem, amit nem akarok. Egyetlen dologra kell vigyáznom, hogy ne zavarjam a másik szabadságát. Szabadon feladhatom a szabadságomat, ha a felelősség a tetteimért tűrhetetlennek tűnik, de akkor is felelős vagyok, akkor is szabad vagyok.
- Azt teszem, amit akarok, és nem teszem azt, amit nem akarok.
- A szabadság „állapota” adott. Mint mondom, nem lehet nem szabadnak lenni. A valóságot nem jó ötlet gyűlölni. Egy falon nem fogok tudni átjutni. Jobb, hogyha keresek egy kaput, rést, vagy hézagot – élvezni tudom a rosszból előhozni a legjobbat amit csak lehetséges.
- A bátorság hiánya. A félelem valódi és nem is lehet megszabadulni tőle. Viszont lehet érezni, de nem engedni meg, hogy befolyásoljon a döntéseimben.
- Az szeret engem igazán, akinek a társaságában szabadabbnak érzem magam, mint amikor egyedül vagyok.
- Tudat alatt csak az van, amiről nem lehet beszélni. Amit nem lehet gondolni. Ha azt teszem, amit akarok félek, hogy a horda, a csoport, a család, a baráti kör ahová szeretnék tartozni elítél és kivet magából. Hogy szabad leszek, de egyedül leszek. Ezért sokan fizetnek szabadságukkal azért, hogy ne legyenek egyedül. Nem éri meg. Keresni kell olyan embereket akik támogatják a szabadságomat. Azokhoz érdemes tartozni.
- Egy kolostorban is lehet élni szabadon, ha odaadom magam a szabályoknak. Meditálok, harang, dolgozom a kertben, harang, dolgozom a könyvtárban, harang, ebéd, harang, dolgozom a konyhában, harang, meditálok, harang, lefekszem aludni, harang, felkelek. . .
- Lehet szabadon élni. Gyakorolni kell.
- Nem. Én csak menekültem a kötelező orosz óráktól, az anyám féltékenységétől, a rendszer kényszereitől.
- A szeretet, az elfogadás, a szolidaritás, a bátorítás, az odafigyelés. . .
- Ha a depresszió = elnyomás + kussolás, akkor minek orvosság? Meg kell szólalni és véget kell vetni az elnyomásnak. Politika és etika kell, nem orvostudomány.
- A szerepben ragadás, az elidegenülés, az egyedüllét meggémberít mindenkit. A boldogtalanságot a hatalom-nélküliség okozza.
- Nem tudom. Lehet, hogy egyre nehezebb értelmet találni vagy kreálni egy olyan világban, amiben a vezetőink hazudnak, kihasználnak másokat és értéktelennek minősítik az emberi életet.
- Sokat dolgozom párokkal, az akivel él az ember determinálja nagyjából, hogy hogyan érzem magam. Én rajtad keresztül vagyok olyannyira én – mondja E. E Cummings (amerikai költő. A szerk.)
- Kellemetlen a változás. Nagyon szeretjük a kényelmet. Inkább beledöglöm a kényelembe, mintsemhogy megreszkírozzam az ismeretlent.
- Igen. Például amikor valakinek a szavai és tettei nem kongruensek.
- Fáj egyedül lenni. Inkább eltűröm a kínzó másikat, mintsem, hogy egyedül legyek. Azt el sem tudom képzelni, hogy élhetnék valakivel aki valóban jól bánna velem.
- Feladni a reményt.
- Lehet, hogy csak pech. Lehet, hogy az illető fél az együttléttől, de nem vallja be magának. Aki egyedül van, az egyedül akar lenni.
- Van kölcsönös szeretet, van kölcsönös vágy, van kölcsönös tisztelet, van kölcsönös bizalom, van kölcsönös kötődés.
Feldmár András párkapcsolatokról szóló előadását november 12-én Bloomsbury Central Baptist Church-ben a londoni közönség is meghallgathatja, élőben, ahol rövid ízelítőnkön túl, még több érdekességet tudhattok meg.
