Akinek a szakmája a hobbija is – interjú Bársony Péter fotóssal
– Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned, hogy fotózni szeretnél?
– Ez több mint tíz éve indult, családi hobbiként. Édesapámmal szerettünk fotózni, sokszor a családi programokat is ehhez igazítottuk, kezdetben ő segített megvenni a szükséges felszereléseket. Az én hobbim az autóversenyeken való fotózás, azon belül is a rally fotózás volt. Rendszeresen látogattam a versenyeket, az első publikált munkáim is rally témájú fotók voltak. Nem sokkal később más területeken is ki tudtam élni a fotózás iránti szenvedélyemet; 2009-ben lehetőséget kaptam, hogy a Republic zenekar hivatalos fotósa legyek. Ezzel egy gyermekkori álmom vált valóra, hiszen mindig is rajongtam értük, a zenéjükért. Ez teljes körű pozíciót jelentett, én fotóztam a koncerteken, a rendezvényeken, az én fotóimat használták az újságokban, a cd- és dvd-borítókon, a plakátokon. Ezzel a nyilvánosságnak is új arcomat mutathattam meg, kiléptem az addigi sportfotós szerepből. Ekkor még mindig csak a hobbim, illetve a másodállásom volt a fotózás, mellette főállásban pénzügyi területen dolgoztam. Egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy ez nem nekem való, nem tudtam kiélni benne a kreativitásomat.
– Mikor és hogyan jött a váltás? Egyből Londonban gondolkodtál, vagy más elképzeléseid is voltak?
– Kicsivel több, mint öt éve költöztem ide, Londonba. Nem volt nagy dilemma, már előtte is jártam itt, és tetszett a város, el tudtam képzelni, hogy itt éljek. Azért jöttem külföldre, mert úgy éreztem, hogy Magyarországon nincs elég lehetőség. Az otthoni vezető pénzügyi pozícióm után itt teljesen elölről kellett felépítenem mindent. Kezdetben dolgoztam raktárban, taxiztam, mindent alárendeltem a hobbimnak, az volt a célom, hogy a fotózás a karrieremmé nőhesse ki magát. Egyik napról a másikra megfogalmazódott bennem egy ötlet, hogy belekezdek az ingatlanfotózásba is. Láttam, hogy az ingatlanügynökségeknek szükségük van jó minőségű fotókra, és gyakorlatilag egy hónap alatt ez be is indult. Mérlegelnem kellett, hogy mi az, amit szeretek fotózni, és mi az, amiből meg is lehet élni. Így jött az esküvőfotózás is, hiszen egy ekkora városban rengeteg esküvő van hétről hétre, és ez jó megélhetési lehetőségnek ígérkezett. Ez nem jelenti azt, hogy a koncertfotózástól teljesen elszakadtam, hiszen nyár elején is én voltam a Quimby fotósa, amikor Londonban léptek fel, csak más került előtérbe.
– Ezek alatt az évek alatt nemcsak szakmailag, hanem emberileg, a magánéletedben voltak-e változások?
– Amíg idáig eljutottam, igen, elég sok mindenen mentem keresztül. Volt egy gyógyíthatatlan betegségem, amiből sikerült felépülnöm. Ez teljesen megváltoztatta az életszemléletemet, hatalmas erőt adott nekem. Ma már próbálok tudatosan élni és étkezni, sokat alszom, odafigyelek magamra. Ebben nagy szerepe volt egy szentendrei magyar szakos tanárnőnek, aki segített, hogy más szemmel nézzek a világra – ez nagy hatással volt a gyógyulásomra, és a művészeti jártasságomra, fotós munkáimra is. Emellett, a szakma nagyjai is szerepet játszottak abban, ahol most tartok; sokat köszönhetek Szipál Martinnak, a vele való találkozás életem egyik meghatározó élménye volt. Az a szemléletmód, amit ő képviselt, és a munkássága is sokban hozzájárult a szakmai fejlődésemhez.
| Szipál Márton, külföldön: Martin Szipál, magyar-amerikai fotóművész. Elhunyt 2016. április 26-án, Budapesten. |
– Kaptál már lencsevégre hírességeket?
– Igen, csak hogy tapasztaljak, kipróbáltam magamat celebek fotózásában is, de hamar rájöttem, hogy ez nem az a terület, amely boldoggá tesz. Készítettem képeket annak idején Amy Winehouse-ról, nem sokkal a halála előtt, amit magyar újságok is leközöltek. Egy ügynökségnek is dolgoztam, akiktől információt kaptam, hogy hol lehet éppen paparazzo fotókat készíteni. Egyszer így kaptam lencsevégre Rihanna-t is.
– Mi az, amit igazán szeretsz fotózni?
– A kreativitásomat koncert-, illetve rendezvényfotózásokon tudom kiélni a legjobban. Értelemszerűen teljesen más perspektívából lehet megközelíteni egy ilyen eseményt, mint egy esküvőt vagy egy ingatlannak a fotózását. Az esküvőfotózás felelősséggel jár, hiszen minden párnak csak ez az egy alkalma van arra, hogy életre szóló élményeket szerezzen erről a napról, és ezt ennek megfelelően kell tudni visszaadni a fotókon, videókon. Ezt vagy szívvel-lélekkel kell csinálni, vagy sehogy sem. Az ingatlanos megbízásokat pedig azért szeretem, mert mindig mozgalmas napjaim vannak, és nem egy irodában ülök, nyolc órában. Megélhetési szempontból egyértelműen az utóbbi kettő az, ami kifizetődőbb, hiszen többször van szükség ezekre a képekre, de egy koncertfotózás sokkal nagyobb szabadságot jelent. És természetesen a rally versenyeken való fotózás örökre kiemelt helyen lesz szívemben.
– Nagyságrendileg milyen árakkal dolgozol?
– Azt mondanám, hogy teljesen reális árakat kérek ahhoz a minőséghez, amit szolgáltatok a munkámmal. A felszerelésemmel és a fotóimmal is mindig a maximumra törekszem, mindenből a legjobb minőséget veszem, és ezt meg kell fizetni. Egy fotósnak szüksége van autóra, laptopra, egy minőségi gépre, kamerára (mert már videózom is az esküvőkön), és ezeknek megfelelően kell kialakítani az árképzést.
– Hogyan kapsz megbízásokat? A honlapodon, illetve a munkáidon keresztül találnak meg többen, vagy valamilyen marketinget is alkalmazol?
– Van egy kialakult ügyfélköröm, akikkel rendszeresen együtt dolgozom. Egyre több ingatlanos cég van, akiknek én vagyok az első számú fotósa. A bővülés nem marketing útján történik, egyébként is, nagyon minimális összeget fordítok marketingre. Inkább azt mondanám, hogy behozzák egymást az ügyfelek, a névjegykártyám kézről kézre jár.
– Szeretsz itt élni? Nincs honvágyad?
– Kifejezett honvágyam nincs, de hiányzik a család, a barátok. Úgy gondolom, itt sokkal több a lehetőség, ahová fejlődni lehet. Én azt látom, hogy míg otthon a túlélésért küzd az ember, itt mindig az a kérdés, hogy mi a következő lépcsőfok ahhoz, hogy megalapozzam az életem. Jóval szabadabb itt mindenki, az emberek is teljesen más felfogásúak, és ezt a légkört kifejezetten szeretem. Itt is van már egy, főleg magyarokból kialakult baráti köröm, szóval nem panaszkodom, de azért három-négy havonta hazautazom, ha időm engedi.
– Van hobbid?
– A fotózás mellett nem nagyon fér bele más hobbi az életembe, több okból sem. Nyilván rajongója vagyok a legmodernebb felszereléseknek, az új technikáknak; például most vásároltam egy drónt, amivel légi felvételeket szeretnék készíteni. Éppen ezért anyagilag sem engedhetek meg más, komolyabb hobbit magamnak, hiszen a fotós felszerelésekben a határ a csillagos ég, mindig van hová fejlődni. Talán még a rallyt említeném hobbiként, hiszen ahogy már említettem, örök szerelmese vagyok, és az is maradok. El tudom képzelni, évekkel később, hogy valamilyen formában újra, aktívan az életem része lesz, de ez még a jövő zenéje.
– Mit érzel a legnagyobb szakmai sikerednek?
– Vannak olyan fotósok, akik ráállnak egy bizonyos témára, és évekig csak abban mozognak, tökéletesítik a tudásukat. Jó példa erre az esküvőfotózás. Én több területen próbáltam ki magam, mint sport-, esküvő-, koncertfotózás, és úgy érzem, eljutottam egy olyan szintre, ahol – úgy gondolom, kritikus szemmel nézve is – megállom a helyemet, és erre büszke vagyok.
– Milyen a jövőképed? Van valami, amit még mindenképpen szeretnél elérni?
– Szeretnék felépíteni egy olyan vállalkozást, ami még nagyobb anyagi szabadságot biztosít a számomra. Elsősorban arra törekszem, hogy ez a fotózással legyen kapcsolatban, de ha nem, az sem baj, hiszen az mindig jelen lesz az életemben, mint hobbi. Rengeteg hely van, amit szívesen bejárnék; szeretnék egy hosszabb utazás keretében ellátogatni Indiába, megismerni és persze megörökíteni az ottani kultúrát, fotózni, videózni. Jó lenne, ha közben az itteni dolgaim sem állnának meg, ezért lenne előnyös több fotóssal, akár egy közös cég keretein belül dolgozni. Jelenleg nincs semmilyen segítségem, de idővel (ha találok egy arra alkalmas jelöltet), nem zárom ki annak a lehetőségét sem, hogy társuljak valakivel, akivel hasonló nézeteket és azonos szakmai szintet képviselünk.
| Peter Barsony | freelance photographer & videographer web: www.petevelvet.com | phone: +44 79 177 46 118 |
szerző: Palkó Fruzsina
