Mikor lesz már végre ciki a bunda?
Hiszen előállításuk igen költséges, sokkal kevésbé időtállóak, mint művi úton előállított társaik, nem lehet mondani, hogy az illatukért szeretnek viselőjük beléjük, és egyre nagyobb ellenszenvet váltanak ki bennünk, ami üzleti szempontból annyit jelent, hogy csökken a piaci szegmens, akik keresik ezeket a termékeket.
„Ahelyett, hogy árral szemben úszik a divat (tisztelet a kivételnek), talán stratégiát kellene váltania és az állatvédők zászlaját brand logójuk mellé tűzve utat engednie ennek a kedves és emberi változásnak. Vannak persze PETA és egyéb állatvédő szervezetek logójával ellátott szépségipari termékek, de hol van ez attól, hogy például a Gucci piacra dobna egy doggy vagy kitten wear kollekciót és a New York-i divathéten stílusos kutyusok vagy cicák társaságában vonultatná fel mísz modelljeit. Nem lenne szimpatikus? Nem lenne trendi? Nem lenne újító?”
– teszi fel a kérdést Víg Anikó stylist.
Az biztos, hogy az állatvédők tábora, már fogyasztói szegmensként is egy jelenség, nem lehet őket figyelmen kívül hagyni és ahogyan az emberi civilizáció a fejlődés útján halad előre, úgy válnak a múlt ködfoltjaivá ezek a barbár skalpvadász státusszimbólumok, mint a bunda.
De miért kísért még mindig itt közöttünk?
Mert a divat küzd ellene. A divat, mint vizuálkommunikátor nagyhatalom pedig egy perc alatt el is söpörhetné, ezeket a jelen emberéhez méltatlan berögződéseket, hiszen ha csak a Hermés táskákra gondolunk beláthatjuk, hogy bármikor képes státuszszimbólumot teremteni, vagy azt formálni.
„Ha a divat átsorolná a bundát és társait a menő kategóriájából a ciki kategóriába, azzal nagyobb eredményt érne el az állatvédelem, mint bármilyen jogszabály módosítással, azt pedig nem kell ecsetelni, hogyha az állatbaráttá váló nagy divatmárkák megjelennének édi-bédi kitsch szettekkel kis barátaink és rajongóik számára, akkor ők sem járnának rosszul.”
– véli Víg Anikó.
