Tégy a pszichés jólétedért!
Önmagában jobb a helyzet most, a tavasz közeledtével, mert egyre hosszabbak a nappalok, közelednek a melegebb, napsütéses hónapok. Közismert, hogy a fénynek nagy szerepe van a hangulat alakulásában. Ismert fogalom a téli depresszió is – az elnevezésben benne van, hogy a depressziónak ez a fajtája szezonális jelleggel jelentkezik. Ez a fényhiánnyal függ össze, és a legtöbb esetben a tavasz és a nyár beköszöntével kezelés nélkül rendeződik, ami nálunk jól megfigyelhető, mert a négy évszak elkülönül egymástól. Nem lehet véletlen az sem, hogy az északi népek bezárkózóbb, befelé forduló életet élnek, míg a déliek jóval nyitottabbak, vidámabbak. Ezért is alakult ki a korábbi korokban a tehetősebb családoknál az a gyakorlat, hogy a família téli depresszióval küszködő tagjait elutaztatták egy melegebb éghajlatú országba vagy szigetre, ahol feltöltődhettek a napfénnyel.
Az aggodalom ellenszere ennél egyszerűbb, mint korábban írtuk, tudatos hozzáállással sikerrel meg lehet küzdeni vele. Ki milyen alkatú, annak megfelelő technikákhoz folyamodhat. Ott van pl. a wellness – tudjuk, hogy a víz kifejezetten megnyugtatja az embert –, valamint a testmozgás számos formája, amelyen belül kiemelkedő szerepe van a meditációt segítő jógának.
A pszichés jólét része az is, hogy ha egy probléma, megoldhatatlannak tűnő helyzet adódik, akkor tudatosítjuk magunkban, valójában mi is a bajunk. Ilyenkor segíthet az önmegnyugtatás, az, hogy „megbeszéljük” magunkkal a helyzetet, belső beszéddel próbálunk megnyugodni. Ehhez kapcsolódóan pedig kitaláljuk, hogy mi esne jól, hogy nyugodtabban tudjunk szembe nézni az adott problémával. Fordulhatunk persze pszichológushoz vagy baráthoz is, vagy járhatunk valamilyen önsegítő körbe, ahol hasonló problémákkal küzdők osztják meg egymással a gondolataikat, de sokszor elég egy jó beszélgetés a családon belül. A lényeg, hogy ne tartsuk magunkban a feszültséget, csináljunk valamit azért, hogy a lelki közérzetünk javuljon. Magunk is meg tudjuk tehát oldani az ilyen helyzeteket, a lényeg, hogy ne hagyjuk, hogy dolgozzon bennünk a rossz érzés.
Nem jó technika viszont, hogy ehelyett a tv-t nézzük, úgy teszünk, mintha a probléma nem létezne. Néha persze segít, ha kicsit jegeljük a dolgot, de akkor is érdemes olyasmit csinálni, ami jólesik (pl. a zenehallgatás), ami lazítja, relaxálja az embert, eltereli a gondolatait.
Szakemberek véleménye szerint a mai világban meg kell tanulnunk, hogy hogyan kezeljük a pszichés problémáinkat, a külső ártalmakat, hogy egyenesben maradjunk. Nem lehetünk tudatlanok e téren sem, tisztában kell lennünk lelki működésünkkel, belső életünk bugyraival. Ahogy az étkezésnek és sok más dolognak, lassan ennek is kialakul a kultúrája. Vagyis önmagunk orvosaivá kell válnunk lelki téren is, ez a lelki jóllét alapja: fel kell tudni ismerni a tüneteket, amit nem ijedt reagálás követ, hanem tudatos lépések azok ellenében.
Törődni kell tehát az aggodalmainkkal, tudni, honnan, miből erednek. Az is segít, ha ilyenkor nem maradunk magunkra. Egy-egy baráti beszélgetés pl. abban segíthet, hogy össze tudjuk hasonlítani, hogy mások mit tesznek hasonló helyzetekben. Sok jó mintát lehet látni, lehet, hogy egy hasonló helyzetre épp egy ismerősünknek vagy barátunknak van jó mintája, amit követni tudunk. Ezeket a technikákat meg lehet egymástól tanulni, igazából csak nyitottnak kell lenni, akarni kell, hogy változzon, javuljon az aggodalmat kiváltó helyzet. Ennek pedig ezer – mindenképpen tudatosan irányított – módja van.
A főszabály, hogy másképp viszonyuljunk a dologhoz. Lehet, hogy ehhez nekünk kell változni, de az is, hogy csak oldani kell a helyzetet. Netán másként hozzáállni a problémához – például úgy, hogy igyekszünk más szemszögből nézni azt a dolgot, amiért aggódunk. Ez gyakran elég ahhoz, hogy elszálljon az aggodalom.
Sokszor az elvárásokkal van gond. Azzal, hogy túlzott elvárásaink vannak önmagunkkal vagy másokkal szemben, és ha az elképzelthez képest nem elég tökéletesen alakulnak a dolgok, akkor máris aggódunk. Ilyenkor csak igazítani kell a képen, tisztázni magunkban, mi a reális. Ne várjunk se magunktól, se mástól irreális dolgot vagy teljesítményt, mert ez a megközelítés önmagában feszültséget kelt.
