Egy különleges sport, a vízi rögbi térhódítása
A rögbiről szinte egyből a védőfelszerelésbe öltözött, megtermett férfiak jutnak az ember eszébe, pedig létezik ennek egy víz alatt űzhető változata is, amelyhez pusztán egy fürdőgatyára és egy úszószemüvegre van szükség.
Nyilvánvaló, hogy nem galamblelkű kiscserkészek választják maguknak a rögbit, legalábbis szárazföldi változatát biztosan nem. Víz alatti társában szerencsére kevesebb az erőszak, és jóval izgalmasabban is hangzik, hiszen ki látott már embereket medencében rögbizni?
A vízi rögbi német gyökerekkel rendelkezik, létrejötte Ludwig von Bersuda nevéhez köthető, aki a katonai búvárok edzését gondolta tovább. Különös ötlete egy ideig nem váltott ki különösebb érdeklődést, majd az 1960-as évek második felében egyre népszerűbbé kezdett válni a sport, míg végül Angliában lelt második hazára.
„Nemzetközi szinten a vízi rögbi akkor indult hódító útjára, amikor a vízi hokit már tíz éve játszották a szigetországban, s az utóbbi 10-15 évig párhuzamosan terjedtek a maguk komótos tempójában” – avat be a sport népszerűségének titkába Kalácska Zoltán, a víz alatti rögbi Magyar Búvárszövetség-beli képviselője.
„Gyökerei a katonai búvárok edzéséhez és a vízilabdához nyúlnak vissza, habár eredetét tekintve létezik egy másik történet is, miszerint a katonai búvárokat hasonló uszodai játékokkal készítik fel ellenőrzött körülmények között arra, hogy a mélyben ne hibázzanak.”
A vízi rögbi tipikusan az a sport, amiről kevesen tudják elképzelni, hogyan is zajlik, és milyen lehet egy meccs. Zoltán ebbe is beavat: „12–12 fő kék és fehér fürdőruhában felsorakozik a medence két oldalán. A felszíni bíró végignézi, nincs-e valami éles dolog a felszerelésükön, és elég rövid-e a körmük. Két bíró búvárruhát ölt, és elmerül a hangjelző duda kapcsolójával. 6–6 fő ugrik a vízbe, másik 6–6 egy cserepadra ül a cseresáv szélén. A hangjelzés után 12 csíkban felhasad az addig nyugodt vízfelszín, aztán fél percig csend, majd felbukkannak az első fejek a középkezdés után levegőért. Három játékos párban cserélgeti egymást a víz alatt és felett a három fő pozícióban (kapus, védő, támadó) ügyelve a folyamatos váltásra. Intenzív a játék, ha már túl sokat kellene időznie valakinek a felszínen, kiugrik a partra, és ezzel a lendülettel a váltása a cserepadról már ugrik is befelé. Ez a rendszer teszi lehetővé, hogy a sokszor 20 perc hosszúságú mérkőzések alatt végig maximális intenzitással folyjon a játék. S hova kerül a labda? A medence alján van 1-1 kapu, abba kell bedobni a sós vízzel telt labdát.”
A szabályokról megtudjuk, hogy egyszerűbbek, mint a fociban. Támadni (megfogni) csak azt lehet, akinél a labda van.
„A vízi hoki és a vízi rögbi egyenként 30–30 országban van jelen, és ez a szám évről évre gyarapszik. A hoki játékosok száma 50 ezer körül lehet, a rögbié 30 ezer körüli. Ez az eltérés annak köszönhető, hogy a hoki 10 évvel régebbi sport, az angolszász országokban nem voltak kommunikációs nehézségek a sport exportálásával, és normál úszómedencében is lehet játszani. Mindkét sportág küzd azzal a problémával, hogy a Nemzetközi Szövetség nem foglalkozik a sportágak fejlesztésével, így nehezen tudják áthidalni a legfontosabb lépést a teljes értékű sporttá váláshoz. Több helyen fejlesztenek kamerarendszert, de az igazi megoldást egy plexi medence jelentené, amihez egy nagyobb befektető kellene – mondja a szakember. „Itthon sincs jobb helyzetben a sport, ugyanis állami dotáció nélkül nehezebben fejlődik.”
Magyarországon jelenleg száz fő űzi a vízi rögbit. Korosztálylimit és nemre való korlátozás nincs, sőt sportolói előélet sem szükséges, csupán vízbiztonság a feltétel. Az érdeklődőket szeretettel fogadják, és bátorítják a sport kipróbálására.
Frenki
