Az első vaslady- Margaret Thatcher
Margaret Thatcher, bárónő, 1925-ben született brit konzervatív politikus volt, 1975 és 90 között a Konzervatív párt vezetője, majd ’79-től ’90-ig az Egyesült Királyság 71. miniszterelnöke.
Bár a konzervatív, vallásos szellemben felnevelt Thatcher végzettsége szerint vegyész, ennek ellenére a politika állt közel hozzá. Az ’50-es évektől aktív szerepet vállalt, ami olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy néhány évvel később meg is választották országgyűlési képviselőnek. A politikai karrierje innentől kezdve felfelé ívelt: tíz évvel később kinevezték oktatásügyi miniszternek, majd a Konzervatív párt elnökévé választották. Ekkor már széles körben terjesztette, hogy a brit politikát gyökeresen meg kell változtatni.
Elsősorban a magánvállalkozók jogait kívánta átalakítani, mert szerinte nem volt elég a magántulajdonban lévő vállalkozások száma. Erre az időszakra volt jellemző, hogy eladták a nemzeti légitársaságot, privatizálták a vasutat és az energiaszektort, majd a távközlést ezzel megalapozva a nyolcvanas évek politikáját.
1979 fordulatot jelentett politikai pályafutásában, mert pártelnökből, miniszterelnökké avanzsált. Hivatalba lépésekor meghirdette az alacsonyabb közkiadások, a nagyobb individualizmus és a kiterjedtebb egyéni felelősség politikáját. Az ország irányítását egy meglehetősen rossz időszakban vette át, ezért eleinte az életszínvonal csak romlott, mérsékelnie kellett az inflációt, ráadásul az olajválság is kitört. A munkanélküliség elérte a három milliót.
A vaslady
1982-ben Argentína váratlanul lerohanta a dél-amerikai partok közelében fekvő brit gyarmat Falkland-szigeteket, amik már 150 éve angol kézben voltak. Thatchernek egyébként sem állt túl jól a szénája, a támadás pedig a legrosszabbkor jött. Egyes közvélemény-kutatások szerint ő volt a legnépszerűtlenebb miniszterelnök.
A támadást először megpróbálta diplomáciai úton visszaverni, ám mivel a próbálkozás sikertelen volt, katonai erőkhöz folyamodott. Végül Argentína tíz hét után visszavonulót fújt, így az angolok nyertek. Margaret Thatcher pedig ezzel kiérdemelte a Vaslady elnevezést. Ez jót tett a népszerűségének is, így tovább tudta folytatni a már megkezdett politikáját. A sikert, azonban újabb nehézség követte, mert Thatchert és társaságát merénylet érte, többen életüket vesztették. A korábban kialakult éhségsztrájk halottjait kívánták ilyen módon megbosszulni.
Őt azonban semmi sem tántorította el attól, hogy bevégezze a saját maga által kijelölt céljait: monetarista programot hirdetett, deregulálta az államigazgatást, csökkentette az adókat, szigorúan ellenőrizte a pénzkibocsátást, és alacsonyan tartotta az inflációt. Azonban a gyakorlatban ez sem működhetett tökéletesen, mivel az adótervezet nagyban kimozdította az addigi viszonylagos egyensúlyt, illetve különösen nagy port kavart a tény, hogy a tehetősek terheit nagyobb mértékben csökkentette, mint a középosztályét. Ellenben az infláció törekvései sikeresebbek voltak, sikerült megállítani a pénzromlást, és a gazdaság hatékonysága is növekedni kezdett.
A szakszervezetekkel vívott örökös háború
A legnagyobb ellenségei azonban a szakszervezetek voltak, örökös harcban állt velük, hiszen szerette volna a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni a kezükben lévő hatalmat. A helyzet akkor csúcsosodott ki igazán, amikor a szénbányászok egy teljes évnyi sztrájkba kezdtek. Végül ezt a csatát is ő nyerte meg, a járulékos veszteség pedig rengeteg család volt, akik így elvesztették a megélhetésüket.
Az utolsó szög a politikai karrierje koporsóján azonban az új adórendszer bevezetése volt, ami akkora népszerűtlenségnek örvendett, hogy utcai zavargások törtek ki. Ezután Thatchernek nem volt más lehetősége, minthogy lemondjon, tizenegy év után, ezzel elnyerve a leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnök címet.
A leköszönés után
1990-ben leköszönt, utána pedig visszavonult életet élt, távol a nyilvánosságtól, de bárónőként bekerült a brit főrend tagjai közé. A rákövetkező években több könyvet is kiadott, ám mikor 2001-ben stroke-ot kapott teljesen visszavonult, pár évvel később pedig a férje is elhunyt. Élete végéig több agyvérzést is kapott, végül 2013-ban meghalt.
2011-ben Meryl Streep főszereplésével filmet rendeztek az életéről, a The Iron Lady címmel. Az alkotás két Oscart ért, továbbá 23 másik díjat és 46 jelölést.
