Költséghatékonyan a konyhában
Sokak szerint kényes, mások szerint unalmas, és felesleges, van, aki szerint pedig fontos téma a spórolás. Én az utóbbiak táborát erősítem.
A mai fogyasztói társadalom elhatalmasodása, minél inkább nyugat felé tekintve, sok negatív tapasztalattal sújtja a földünket. Azt gondolom, hogy a spórolásról, a fenntarthatóságról és az ésszerűségről beszélni a konyhában elengedhetetlen dolog. Nem csak azért, mert emberek milliói éheznek, hanem mert a saját pénztárcánk és lelkiismeretünk is fellégezhet, ha néhány dologra odafigyelünk.
Régebben azt tartottam, hogy a konyhában valami vagy túl sok időbe, vagy túl sok pénzbe kerül. Ez a véleményem hellyel-közzel a mai napig tartja magát. Hála az egyszerű, házias konyhának és a pénztárcabarát háziasszony-trükköknek, van néhány praktika és recept, amivel könnyíthetünk magunkon. Elég csak megnézni az olasz konyha villámgyors és néhány hozzávalós tésztaételeit, vagy a közel -keleti és indiai konyha szegénység szülte ételeit. Sőt, a magyar konyha is ad számunkra olcsó és költséghatékony alternatívákat. Lássunk most néhány tippet amivel csökkenthetjük a kiadásainkat.
Használjuk el a maradékokat!
Angliára a magasabb élelmiszerárak és a magasabb átlagminőség miatt különösen igaz, hogy érdemes tudatosan megválogatnunk az alapanyagokat. A jobb életkörülmények, hanyagabb tervezést és kevesebb lelkiismeret furdalást hoznak magukkal, ha valamit a kukába kell dobnunk. Pedig nincs rosszabb, mint drága és jó alapanyagot elpazarolni a szemétbe... A maradékok felhasználásával tényleg számottevő mennyiségű pénzt spórolhatunk meg. Rengeteg blog és internetes oldal foglalkozik ma már azzal, hogy mit főzzünk a maradékokból, egy kis gyakorlással és néhány bevált variálható recepttel már beljebb leszünk.
Tervezzünk előre!
Ezt sokszor nem könnyű betartani a rohanó világba, de ha nincs meg az a rejtett képességünk, vagy szakács múltunk, hogy akármikor, akármiből főzünk valami jót, akkor sokat spórolhatunk azon (időt is), ha előre kitaláljuk mit fogunk főzni és azt szem előtt tartva vásárolunk be. A kidobott élelmiszerek nagy része azért kerül a szemétbe, mert csak megvettük szimpátiából, a jó csomagolás miatt, hirtelen felindulásból, majd később mégsem kerülnek felhasználásra. A másik tipp, hogy nézzük át a kamrát mielőtt vásárolni megyünk. Ha minden alkalommal veszünk egy zacskó szegfűszeget, mikor keleti ételt főzünk, akkor pár hónap alatt nagykonyhai mennyiséggel fogunk rendelkezni, amit végül úgyis a szemétbe dobunk.
Vegyünk kevesebbet, de az legyen minőségi!
A fogyasztói társadalom velejárója a nagy mennyiségű feleslegvásárlás. Ezt könnyű szabályozni azzal, ha listát írunk vásárlás előtt és átgondoljuk a heti fogyasztásunkat. A hétköznapokban a receptek megválasztásánál törekedjünk arra, hogy 3-5 fő alapanyagnál ne legyen benne több, ezzel pénzt és időt spórolunk. Így ugyanakkora összegért vehetünk jobb minőségű alapanyagot vagy spórolhatunk pénzt.
Legyünk bátrak!
Sokat takarékoskodhatunk azzal, ha például be merünk vállalni egy egész csirkét, lazacot, nagyobb sertésdarabot. Ha magunk bontjuk szét, porciózzuk ki, akkor nem kell kifizetnünk az élelmiszerlánc húsipari alkalmazottjának bérét felárként a kockázott húsra. Ugyanígy gondoljunk az előre pácolt, nyárshúzott, panírozott, stb alapanyagok megvásárlására is. De akár említhetem az aranyárba mért és elenyésző gyümölcstartalommal rendelkező lekvárokat, vagy a kritikán aluli sütemény felhozatalt a ködös Albion áruházpolcain. Ha magunk csináljuk, bár munkaigényesebb és egy lekvárfőzés vagy egy süteménykészítés tényleg nagyobb feladat, de pénzt spórolunk vele. Elég csak egy délutánt szánni rá a szabadnapunkon és egy-két hétre előredolgozhatunk, vagy egy szezonra. Normál esetben az otthon készített étel mindig olcsóbb, mint a félkész vagy készétel, elég csak a munkadíjakra és a csomagolásokra gondolni, amit pluszban kiszámláznak nekünk. (Az alacsonykategóriás, egyébként sajnos nagyon népszerű "process food" ne legyen most összehasonlítási alap, ez esetben az otthonihoz körülbelül hasonló minőségű, jobb félkész és kész ételeket hasonlítjuk össze a házival. Az előbbi ugyanis "rabszolgamunkával", rossz minőségű alapanyagokból készül, alacsony tápanyagtartalommal és beltartalmi értékekkel bír, csak és kizárólag anyagilag lehet vetélytársa bármilyen másik ételnek.)
Ha ezeket a pontokat szem előtt tartjuk, biztosan meg fog látszódni a pénztárcánkon és rajtunk is. A hétköznapokon együnk egyszerű és gyors ételeket, kevés alapanyagból, és hagyjuk a szabadnapokra az összetettebb ételekkel való bíbelődést vagy a jobb éttermeket. Ez bármely országra igaz lehet. Így terheljük meg legkevésbé a természetet, a testünket, az naptárunkat és a pénztárcánkat.
Szerző: Szunai Dóra
Kép forrása: itt.
