Az 1956-os események előzményei
A közvetett előzmények valahol a II. Világháború végén történtek: Magyarországnál rosszabbul csak nagyon kevesen jártak azok közül, akik a vesztes oldalon végezték. Az 1948 és 1953 közötti időszakra az ÁVO (és az ÁVH) kegyetlenkedései voltak jellemzőek. Addig-addig zsigerelték az országot a koncepciós perekkel, munkatáborokkal, terrorral és az eszelős iparosítási törekvésekkel, hogy előbb-utóbb már nem volt más kiút, mint egy forradalom. De ne szaladjunk ennyire előre.
Rákosi és a maximalizmus
A szálakat ezekben az években természetesen Sztálin mozgatta, de akkori vezérünk, Rákosi Mátyás nem csak amolyan szabálykövető politikus volt, de a túltejesítés híve. Így mentek a dolgok egészen Sztálin 1953-as haláláig, amikoris a sztálinista vezetőket úgymond utolérte a bűntudatuk és elérkeztek a megbánás évei. Enyhültek a szabályok, változtak a tervek: felismerték, hogy az erőszakos iparosítással és fegyverkezéssel nem sok mindent fognak elérni, hiszen Magyarország nem rendelkezik a megfelelő nyersanyagokkal, helyette a könnyűipart kezdték fejleszteni. Ez azonban még mindig nem volt elég a kiengeszteléshez, így Nagy Imre került a kormány élére, akinek első lépései közt volt az amnesztia meghirdetése, az ÁVH önállóságának megszüntetése, az integrálótáborok felszámolása és végül a parasztságot sújtó terhek mérsékelése.
A Nagy Imre-kormány
Ez a terv papíron remekül hangzott, azonban a kivitelezéssel két hiba is volt: egyrészt Rákosinak is maradt Nagy Imre mellett hatalma, másrészt az újítások nem hozták a várt eredményt. És mivel Rákosiról beszélünk, értelemszerű, hogy ahol tudott, megpróbált keresztbe tenni a vezetésnek, így 1954. májusában elutaztak Moszkvába, hogy megbeszéljék ellentéteiket. Az első körből még Nagy Imre jött ki nyertesen, a felsőbb hatalmak őt támogatták. Ám mivel fél évvel később sem volt igazán kézzelfoghatóak Nagy eredményei ismét visszahívták őket Moszkvába. Ezúttal azonban Nagy Imre volt a bűnboglya és mivel nem volt hajlandó fejet hajtani, Rákosi és cimborái ismét hatalomra kerültek.
Vissza Rákosihoz
Egy baj volt csak: hiába a teljhatalom, a fegyelem már nem volt olyan mint anno. Ettől függetlenül az országok közötti viszony tovább enyhült, Nyugat-Németországot bevették a NATO-ba, a szovjetek pedig aláírták a Varsói Szerződést. Mindezek ellenére egyezmény született az Ausztriában lévő szovjet csapatok kivonásáról és ezzel együtt a magyar hadifoglyok elengedéséről. A probléma azonban ott gyökerezett, hogy már nem lehetett visszamenni a régi rendszerbe, az emberek felbátorodtak és alkalomadtán kinyilvánították a véleményüket is. Ezen vélemények középpontjában többnyire Nagy Imre állt, akit vissza akartak hívni illetve a rendszer kicsit emberközelebbivé tétele.
A magyarok nem hagyják magukat
Telt, múlt az idő, de az emberek csak nem csillapodtak: a Petőfi Kör nevezetű társaság továbbra sem hallgatott, ha akarta a kormány, ha nem. Hogy ilyen helyzetben mi a legkézenfekvőbb megoldás? Szüntessük meg! S így is tettek: pártellenes magatartásuk miatt felfüggesztették a Petőfi Kört. Ez azonban utólag mégsem tűnt annyira jó ötletnek, így kénytelenek voltak Rákosit leváltani első titkári posztjáról, helyére Gerő Ernő került. Ám mivel ő is a sztálini vonalat képviselte, nem történt túl nagy változás.
Felgyorsulnak az események a forradalom kapujában
A kritizálóknak – azaz mindenkinek, aki kinyilvánította a véleményét – egyrészt Gerővel volt problémájuk, másrészt az osztrákok után tőlünk is szerették volna, ha kivonják a szovjet csapatokat. (Mindezek mellett az életszínvonal továbbra is kritikán aluli volt). 1956 őszére már szinte az egész magyar társadalom felzúdult, hiszen látták, hogy lehetne másképp is.
Október 6. után a diákok mozdultak először: már másnap antisztálinista jelszavakat skandáltak és tüntettek Budapest belvárosában. Október 23-ig majd az összes felsőoktatásban tanuló csatlakozott a mozgalomhoz. Ez a lépés az utolsó szög volt a vezetőség koporsójában, már maga a forradalom. Szakítva az addigi hagyományokkal, nem egy petícióval, hanem követelésekkel – a 16 ponttal fordultak – a párthoz.
23-án a Szabad Nép a címoldalon közölte a fiatalok megmozdulását.
(A Szabad Nép jogutódja a Népszabadság idén ősszel szüntette meg a működését, relatív gyanús körülmények között)
Képek: Fotóművészet
Források: Radics Géza tanulmánya, rev.hu
