Ötödik fejezet
Szépen lassan haladtam, meg volt már a személyim, útlevelem, EU kártyám, bizonyítványom. Kitűztem magamnak a pontos indulás dátumát, hogy ne halogassam a dolgot, és tartsam magam a tervhez. Vettem egy London útikönyvet, és térképet is.
Bújtam az internetet, megkerestem Crawleyt, és a netes térképet bámulva ízlelgettem jövőbeli otthonomat. Elolvastam róla mindent, és a végére úgy éreztem, kellően összebarátkoztunk egymással. Kerestem Angliában fodrászüzleteket, és meg is lepődtem, milyen sok magyar szalon van kint. 1-2-vel el is kezdtem levelezgetni, miközben nézegettem az álláslehetőségeket. Olyan új szavakkal találkoztam ezalatt, mint: single szoba, deposit, full time, agency, stb…
Facebookon tagja lettem az összes angliai magyar csoportnak, követtem a kinti híreket, és elkezdtem angol órákat venni. Mondtam a tanáromnak, hogy kezdjük csak az alapoknál, mintha még soha életemben nem hallottam volna angol szót. Utoljára az általános iskolában tanultam, illetve inkább tanították az angolt. Az első órám kellemes csalódás volt, rájöttem, hogy mégis csak megmaradt valami a fejemben kisiskolás éveimből. Megvolt a sikerélmény, egyszerűbb mondatokat már magamtól lefordítottam. Na, gondoltam, nincs mitől tartani, megy majd minden, mint a karikacsapás! Aztán elérkezett a következő ügyintézős hétfőm…
A nővérem könyvelő, hozzá siettem be az irodába, hogy együtt megvegyük a repülőjegyemet. Azt tudtam, hogy hónap másodikáig mindenképp maradok dolgozni a szalonban. Az olyan bő másfél hónap, és mivel 4-től 4-ig tart a bérleti szerződésem, éppen ideális. Egy hónap a felmondási időm, tehát még jó vagyok. Meg is írtuk a felmondási levelemet, majd utána egy kattintással megvásároltuk a repülőjegyemet. Reggel 9-kor fogom elhagyni Ferihegyet, és 11:30-kor érkezem vadiúj életembe, Angliába, Getwickre. A reptér mindössze 10 percre található Crawley-tól, újdonsült otthonomtól, ahonnan 40 perc vonatozással bármikor eljuthatok London belvárosába. Tökéletes!
Felhívtam a bérleti szerződésem felbontása miatt a hölgyet, akivel tartottam ez ügyben a kapcsolatot. Közöltem vele a hírt, miszerint távozom az országból, habár addigra ő már facebookon hallott a dologról. Úgy tűnik, manapság már semmi nem maradhat titokban. Borzasztóan sajnálta, egyrészt mert elveszítik a bérlőjüket, másrészt mert én készítettem volna el nyáron az esküvői frizuráját. Én is sajnáltam, de ez bizony nem tarthatott vissza, és meg is ígértem neki, hogy nem fogom fodrász nélkül, bajban hagyni a Nagy Napon. Be is ajánlottam minden hozzám bejelentkező menyasszonyt, akiket én már nem tudok végigkísérni a „boldog úton”, az általam egyik legjobbnak tartott fodrász ismerősömhöz.
Ekkor gondolkoztam el azon, hogy egyébként mit is jelent fodrásznak lenni, milyen szerepet tölt be egy fodrász az emberek életében. Rá kellett jönnöm, hogy mindig ott vagyok nekik! Legyen szó esküvőről, keresztelőről, temetésről, ballagásról, szalagavatóról, állás interjúról, egy fontos randevúról, vagy csak egy borús napról, amikor egy szép frizura feldobja az ember napját, ’csak mert megérdemli’. Mindig ott vagyok, és segítek, hogy szebbek és elégedettebbek lehessenek a különleges alkalmakkor éppúgy, mint a mindennapjaikban. A nálam eltöltött órák alatt pedig kiönthetik nekem lelküket, megoszthatják velem az örömüket, így kialakítva egy láthatatlan, de szoros köteléket. Belegondoltam, kint vajon hasonlóan fog-e működni. Angol nyelvtudásom hiányában minden bizonnyal el kell telnie valamennyi időnek, míg mélyebben szántó beszélgetésekbe bonyolódhatok vendégeimmel. Így viszont legalább több energiám és figyelmem jut a hajukra, amiért viszont nem érhet panasz.
