Hatodik fejezet
Hogy én is jobban átlássam teendőimet, összesítsük ismét, mi mindent húzhatok már ki a listámról: van útlevelem, személyim, Eu kártyám, bizonyítványom, tanulom az angolt, felmondtam az üzletem, bejelentettem a kiutazásom, sőt, még a repülőjegyem is megvan. Kijelenthetem, igazán meg vagyok elégedve magammal, halad ez!
Na, de akkor hogyan tovább? Telefon, telefonszám, igen, ezzel is kellene kezdeni valamit. Írtam is Áginak, hiszen ő évek óta kint él – nyilván tudni fogja a választ - hogy ő mit javasol. Jött is a válasz, kint pár fontért bárhol vehetek egy angol telefonszámot. Értem, ez eddig logikus is, de mi lesz a magyar számommal? Azonnal feltúrtam a fél lakást, hogy megtaláljam a szerződésemet. Közben pörgött az agyam, mert eszembe jutott, hogy van egy telefon illetve fényképező törlesztőm amit a számlámra terhelnek havonta! (Én bolond, minek is vettem tavaly egy gépet? Azóta is jó, ha egyszer használtam…) Na, szerencsére rövid időn belül meg is lett a szerződésem. Miközben lapozgattam keresvén a hűségidő lejárati dátumát keresve, imádkoztam, hogy ne fél évre vagy többre szóljon még. És megvan! 2016.03.31. Úristen! El sem hiszem! Ez is csak a sors lehet. Két héttel az indulásom előtt lejár a szerződés, ez azt jelenti, hogy ha nem írom alá a plusz két évre szóló szerződést, akkor addigra törleszteni fogom minden tartozásom.
Visszatérek a domino-kártyához, és pár ezer forintért feltöltöm. Így megtarthatom a saját, régi számomat is, (hiszen bármit hozhat még az élet) de költséggel nem fog járni. Ezzel is szerencsém volt! Így viszont vennem kellett a kinti életemhez egy független telefont, amibe az angol kártyámat beleteszem, és ennyi. Ezt majd a végén megveszem, ráérek akkor intézni, amikor már nem dolgozom ténylegesen az üzletben, hanem csak pakolok és készülök az indulásra. Telefon ügy is letisztázva.
Az angoltanárom heti két alkalommal járt el hozzám, de az utóbbi időben kicsit lelassultam tanulás téren. Annyira sokfelé jár az agyam, folyamatosan szervezek, dolgozom, intézkedek, és bár nagyon kellene tanulnom az angolt, de alig volt rá időm. Esténként általában 8-9 között érek haza, csak reggel van 20 percem tanulni a buszon. Azért a füzeteimet, könyveimet, viszem magammal mindenhová, mint egy kisiskolás. Olyan szamárfülesek már, mint egy rossz diáknak év végén. Megnyugtat a gondolat, hogy velem van, így nap közben, ha van egy kis szabad időm, bele tudok nézni.
Csak hogy nincs szabadidőm… A tanárommal próbálkoztunk az esti órákkal is, amíg diszkréten nem közölte velem, hogy ilyenkor már olyan agymosott vagyok, hogy nem sok mindent lehet velem kezdeni. Így maradtunk a vasárnapoknál, és hogy majd meglátjuk, mi lesz. Az igazság az, hogy valahogy nem félek a nyelvtől. Érdemben úgyis majd ott fog kiderülni, hogy működik-e a dolog. Meg egyébként is, mindenki megtanulja a nyelvet, aki kint él! Nehogy már pont én ne! (Aztán majd az is lehet, hogy ott kint fogok beijedni)
A következő átgondolnivaló: mennyi pénzt vigyek ki magammal, mennyi kellhet az elinduláshoz? Szerencsémre, a Google a barátom: nézelődjünk, számoljunk, nekünk magyaroknak ez úgy is nagyon megy. Először a szállásnak néztem utána Crawley-ban: 100-140 font/hét! Jó magyar módjára átszámoltam az összeget forintba, és leesett az állam. Basszus! Úristen! Na igen ám, de ott azért a fizetés is jóval magasabb. Single roomra, vagy dupla single szobára van szükségem? Mi?! A nagy szoba az dupla ár!? Most akkor ez pároknak szól? Kissé összezavarodtam, nálunk a szoba, az szoba. Úgy döntöttem, kezdésnek megteszi egy kisebb szoba is, aztán majd alakul. Ez tehát azt jelenti, hogy havonta 430 font csak a szobám. Mellé persze még jön a kaució, és a rezsi is, bár sok helyen már benne van az árban. Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy zsebbe-nyúlós project lesz, az azonban aggasztó, hogy még nem volt munkám.
Nagyon gyorsan munkát kell találnom, drágák itt a napok. Olvastam egy facebook csoportban, hogy az Angliába érkezésemet követő napon, időpontot kell kérnem NI numberre, így fogják ugyanis regisztrálni az országban tartózkodásomat. Így viszont úgy kell érkeznem, hogy van hol laknom: tehát kimegyek, kiveszek egy szobát, regisztráltatom magam. Kapni fogok egy időpontot, ami lehet 1-2 hét, de akár 2 nap is. Nagyon nem mindegy, hogy mikor, hiszen fizetés nélkül drága kint az élet. Azért ettől eléggé levert a víz!
Szóval, időpontot adnak, regisztrálnak, és csak NI numberemmel állhatok munkába és nyithatok számlát legálisan. Márpedig én úgy akarok. Mi gond lehet?! És mit kérdezhetnek ott tőlem? Ki vagyok? Honnan jöttem? Miért? Van-e házastársam? (Szerencsére nincs, így nem kellenek még az ő adatai is. Mennyivel egyszerűbb így: I am single!) Nyilván kelleni fognak a személyes adataim, születési hely, idő, Tb-kártya, magyar adókártya. Ennyit tudok, de azért rendesen fel akarok készülni, ugyanis, ami igazán para, az az, hogy állítólag ezen a helyen fel fog hívni egy angol ügyintéző, akivel angolul kell majd leegyeztetnem az adataimat. Angolul telefonálni?! Semmi gond! Ezt is megoldjuk valahogy, majd betanulom a szöveget. Oké, szóval sok pénz kell az induláshoz, de ezt nyilván nem a zsebemben viszem majd ki. El is érkeztünk a következő kérdéshez: bankszámlanyitás! Kell? Nem kell? Hogyan éri meg a leginkább?
