Negyedik Fejezet
Hétfő volt. Nyakamba vettem a várost, és elmentem a kormányablakba, hogy új igazolványképet csináltassak. Új személyi, új útlevél. Közölték velem, hogy az útlevélhez dupla illetéket kell, hogy fizessek. Nem is érettem, csak kérdőn néztem a megkeseredett, szomorú, unott hölgyre, aki velem szemben ült az ablak túloldalán. Mondtam neki, hogy három éve leégett a lakásom (igen, ahogy azt említettem, nem volt egyszerű az életem), és az útlevelem is odalett. Erre ő azt felelte, hogy ez bizony nagyon sajnálatos dolog, de mivel az még nem volt lejárva, az újat csak dupla illeték fejében adhatja ki. Hangosan kimondtam, amit gondoltam:
„Hát igen, ez Magyarország! Nem elég, hogy az ember lányának leég az egész élete 20 perc alatt, még fizessen is duplán!”
Majd vettem egy mély levegőt, és rámosolyogtam szegény nőre, hiszen ez nem az ő hibája. Nekem úgyis jobb lesz, hiszen én soha nem fogok így ülni egy ablak mögött egész nap, mint ő. Úgy voltam vele, erre az útlevélre mindenképp szükségem van, ezzel egyszerűbb lesz kint igazolnom magam. Főleg, hogy ekkortájt terjedt az a hír, miszerint Anglia kilép az Unióból. Szóval, útlevél és személyi, pipa! Aznapra még tervbe volt véve az EU kártya csináltatása, és ott nagy meglepetésemre minden rendben ment. A hét többi napján már csak dolgoztam, tervezgettem az utazást, és magyarázkodtam a vendégeimnek, hogy mi is ez a hirtelen páli fordulat!
Majd eljött a következő hétfő… Felhívtam az iskolát ahol végeztem, és megkérdeztem, hogy a szakmunkás bizonyítványomat meg tudnák-e feleltetni az Eu-s szabványoknak, hiszen csak így fogadják el külföldön is. A nő a telefonban azonnal mondta a választ, hogy természetesen igen, csak egy kérvényt kell benyújtanom, és be kell fizetnem 5500 Ft-ot. Nagyon örültem, hogy ilyen egyszerűen ment, mert hallottam már olyan rémhíreket is, miszerint az én 2003-as bizonyítványom már túl régi ehhez, és újra le kell vizsgáznom. Mivel a jelenlegi szakmámból szerettem volna kint is megélni, nagy szükségem volt erre a papírra.